Rokkantvédelem
TÁRGYALNI SZERETNÉNK, NEM CSENDBEN ÉHEN HALNI
A Magyar Szociális Fórum hosszú évek óta töretlen lendülettel próbál kiállni az alapvető emberi jogokért. A munkanélküliek, a hajléktalanok, a közmunkások, a devizahitelesek problémái után, az MSZF felkarolta a korhatár alatti rokkantak ügyét is. Sőt, a drámai elszegényedés megállíthatatlan folyamatához kapcsolódó gyermekvédelem is helyet kapott a palettán.
KORMÁNYPROGRAM ROKKANTAKNAK: NYOMORRA FELKÉSZÜLNI!
Egy hónap már eltelt a választások óta, de még nem bírtak észhez térni a korhatár alatti rokkantak. A kormány egyszavas választási kampány üzenete az volt: „folytatjuk”. Amennyiben az új rokkant-törvény és a hozzákapcsolt rendkívül szigorú új komplex minősítő rendszer megvalósítása folytatódik, akkor sajnos, nyomorra kell felkészülni az érintetteknek.
AZ ÁLLAM SIKERESEN GYÓGYÍTJA A ROKKANTAKAT, DE CSAK PAPÍRON
Hazánkban a korhatár alatti rokkantak ellátórendszerének reformját sürgette a 2011-ben napvilágot látott Széll Kálmán terv. Akkor, a kormány arra hivatkozott, hogy a rendszer pazarló, és átláthatatlan. Azt hangoztatták, hogy a forráshiányos nyugdíjkassza a rokkantak miatt fenntarthatatlan, mert túl sok a csaló. Példátlan szigorítással megalkották az új rokkant-törvényt, mely 2012.01.011.-től hatályos. Ez mellé átalakították az új komplex minősítő rendszert is, mely drákói szigorral véleményezi a felülvizsgálatra kötelezett betegeket.
A NYOMOR A KORMÁNY SIKERTÖRTÉNETE
A nyomort, sikerként elkönyvelve nyilatkozott a fogyatékossággal élők munkába állításáról a szociális államtitkár. Soltész Miklós államtitkár a sajtótájékoztatóján (MTI 2014.04.29.) sikeresnek nevezte a most lezáruló kormányzati ciklust a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása szempontjából.
GONDOLATOK A MUNKÁRÓL, A MUNKA ÜNNEPÉN
Május elseje a munka ünnepe. Mit is ünneplünk ilyenkor? Azt, hogy azért dolgozunk, hogy éljünk, vagy azért élünk, hogy dolgozzunk? Elgondolkodtató a kérdés különösen akkor, amikor a munkaképes lakosság foglalkoztatási aránya hazánkban nem éri el a 60%-ot sem. Alacsonyak a bérek, miközben az árak meg hasonlóak, vagy magasabbak, mint az Európai Unióban. A munkanélküli statisztikák megszépítését segíti a közmunkaprogram, vagy a részidős foglalkoztatás. Ezekből a bérekből nem tudnak megélni a családok. Sőt, arról is olvashattunk a sajtóban, hogy a külföldön munkát vállaló fiataljaink létszámát is az itteni foglalkoztatási statisztikák csinosítására használják fel. A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának alakulását figyelve, még lesújtóbb a kép. Az Európai Unió 40% átlagához viszonyítva, hazánk a sor végén kullog ebben is. A rehabilitálható rokkantak mindössze 10%-a kap nálunk munkát, de azt is, mindössze 1-3 éves időtartamra. A foglalkoztatásuk pedig nem az érintett betegek érdekeit szolgálja, hanem az őket foglalkoztató cégekét.
NE SÍRJON SENKI, HA NEM ÁLL KI MAGÁÉRT!
Egy hete közzétettünk több facebook betegcsoportban is egy felhívást, hogy a rokkantak helyzetéről szeretnénk ismét egyórás TV műsort csinálni a Budapest TV-ben, kb. 3 hét múlva (május 10-én), melyre jelentkezőket keresünk. A nyilvánosság már csak az egyetlen lehetőség arra, hogy a problémákról beszéljenek az érintettek. A demokratikus kormányváltó pártok a saját hibáikon túl, a választókat is okolják a vereség miatt. Most a saját sebeik nyalogatásával vannak elfoglalva a vereséget elszenvedők. Számukra nem a rokkantak ügye a fontos, hanem a közelgő Európai Parlamenti választások, és az őszi önkormányzati választások, a saját pozícióik felülvizsgálata és megerősítése. Egyértelmű, hogy a rokkantaknak önmagukért kellene kiállni, mert a politika már lemondott róluk.
KI ITT A CSALÓ?
Egy 56 éves Pest-megyei rokkant özvegyasszony keresett meg minket a panaszával. Leveléből nemcsak az elkeseredését olvashatjuk ki, hanem a tehetetlen dühén sem csodálkozunk egy pillanatig sem. Az ő története sajnos mindennapos.
NEM VAGYOK BŰNÖS, MÉGIS BÜNTETNEK
Végső elkeseredésében kereste meg a Magyar Szociális Fórumot egy szomorú asszony.
A leveléből idézünk:
„Korhatár alatti rokkant nő vagyok, 41. éves, és Észak-Magyarországon élek. Becsületes diplomásként nem vagyok bűnös, de mégis súlyosan büntetnek. A kormány ártatlanul ítél halálra. Vajon hány hozzám hasonló társam lehet még, akire ez a sors vár? A bűnöm csak annyi, hogy rossz időben és rossz helyre születtem. Életkorom szerint akarnak dönteni a sorsomról, pedig a rokkantság nem életkorfüggő állapot. Még 2000. évben állapítottak meg nálam súlyos egészségkárosodást, többszörös trombózis hajlammal, tüdőembóliával, alsó fali szívinfarktussal, daganatos betegséggel, és más egyéb súlyos betegségekkel. Hiába voltam 67% munkaképesség csökkenésű rokkant, 2011. januárban a soros felülvizsgálaton 54%-ra lettem visszaminősítve, és az életkorom miatt rehabilitációs járadékra ítéltek. Itt kezdődött el a kálváriám azzal, hogy munkára akartak kötelezni, amikor alig élek. Állandó orvosi kontrollokra kellene hetente járnom.
ROKKANTAK A NARANCSLIGETBEN
A választások éjjelén narancsszínbe öltözött az ország.
Az átalakított választási rendszer a kormányzópártnak biztosított kedvező feltételeket.
A választásra jogosultak 39 százaléka nem élt szavazati jogával.