KORMÁNYPROGRAM ROKKANTAKNAK: NYOMORRA FELKÉSZÜLNI!

Egy hónap már eltelt a választások óta, de még nem bírtak észhez térni a korhatár alatti rokkantak. A kormány egyszavas választási kampány üzenete az volt: „folytatjuk”. Amennyiben az új rokkant-törvény és a hozzákapcsolt rendkívül szigorú új komplex minősítő rendszer megvalósítása folytatódik, akkor sajnos, nyomorra kell felkészülni az érintetteknek.

A korhatár alatti rokkantak pénzellátását tudatosan a szociális ellátórendszerbe terelték át a nyugdíjrendszerből még 2012.01.01.-én azzal az indokkal, hogy a rokkantak nagy része csaló, és egyébként is fenntarthatatlan a nyugdíjkassza miattuk. A valós ok azonban az, hogy az állam nem akar gondoskodni a megváltozott munkaképességű személyekről, akiket inkább a saját családjaik gondjaira bíznának. Nem véletlen került be az alaptörvénybe, hogy a beteg szülőkről a nagykorú hozzátartozóknak kell gondoskodni, és nem véletlen az sem, hogy a megváltozott munkaképességű személyek a szociális ellátórendszerbe lettek átterelve a nyugdíjrendszerből.

Sajnos, nem csak olyan esetekkel találkozunk a szociális törvény alkalmazása közben, hogy a nagykorú családtagoknak kell eltartani a korhatár alatti rokkantakat, akik pénzellátásra nem jogosultak, hanem egészen furcsa esetekkel is. A hozzánk panasszal fordulók között vannak olyan esetek, amikor a kiskorúak családi pótléka is jövedelemnek számító pénzellátás a szociális törvény szerint, és emiatt nem kapnak semmilyen ellátást a korhatár alatti rokkant szülők, vagy munkanélküli szülők. Sőt, az ápolási díjban részesülőkre, a gyesen, gyeden lévőkre is úgy hat az új rokkant-törvény és a szociális törvény, hogy az érintett családoknak a nyomorra kell felkészülni.

Íme, néhány példa:

1./ Eset:

A hozzánk forduló 43 éves panaszos rokkant anyuka 3 gyermeket szült. Akkor, amikor a 3 gyermekeket vállalta, még nem tudta, hogy később rokkant lesz, és azt sem, hogy majd egyedülálló marad. Most az a fura helyzet állt elő, hogy a gyes miatt nem rendelkezik a rokkant ellátáshoz elégséges biztosítási idővel, mert a gyes ideje, az nem számít be a biztosítási jogviszonyba. Amiatt, hogy megrokkant, semmilyen pénzellátást nem kaphat. Sajnos a gyermektartásból és a családi pótlékból élnek. Még szerencse, hogy a gyermekek iskolai étkeztetése kedvezményes. Saját ellátatlansága miatt a rokkant asszony az ombudsmanhoz fordult. Az Állampolgári Jogok Biztosa azt tanácsolta neki, hogy mivel valóban nem jogosult a gyes miatt rokkantsági pénzellátásra, forduljon a vöröskereszthez, karitatív szervezetekhez és tőlük kérjen segítséget. Ugyanis, a jogszabályok nem adnak lehetőséget neki arra, hogy a rokkantsága miatt pénzellátást kaphasson. Hol van ebben az esetben a szociális biztonsághoz való joga ennek a 3 gyermekes anyának? Emberileg méltatlannak, megalázónak érzi azt az anya, hogy kuncsorogjon a karitatív szervezeteknél, amikor látja, hogy rengeteg a sorban álló, és vagy elutasítják őket, vagy alig kapnak valamit. Hogyan lehet alamizsnából hosszú évekig, évtizedekig élni? Hogyan gondolja ezt a kormány? Pláne olyanok esetében, akik abban a tudatban szültek 3 gyermeket ennek az országnak, hogy a társadalombiztosítás gondoskodik róluk, ha véletlen megrokkannak. Sehol sem volt még ez az embertelen új rokkant-törvény, mely csak 2012.01.01.-től hatályos, amikor ennek a 3 gyermekes asszonynak a gyermekei megszülettek. Mégis visszahatóan alkalmazzák, hogy a gyes időszaka nem számít biztosítási jogviszonynak a rokkantságnál. Szégyen, hogy a kiskorú gyermekek „jövedelem kiegészítő” családi pótlékából, és a gyermektartásból kell az anyának is megélnie, miközben neki a saját jogán semmilyen jövedelme nincs rokkantként.

2./ Eset:

Nem biztosítási jogviszony az ápolási díj időtartama sem. Egy 60. éves rokkant nőnek is azt írta a hivatal, hogy az ápolási díj és a gyes időszaka nem számít be a biztosítási időbe a rokkantsághoz. A nő az agyvérzéses édesanyját ápolta sok éven át, majd a kis unokája mellett egy évig gyes-en volt, mint nagymama vette azt igénybe. Nem tudhatta előre, hogy mi vár rá, ha megrokkan. Amikor több súlyos betegsége miatt C2-es rokkantsági besorolási kategóriát véleményeztek nála, kiderült, hogy egy fillért ellátást sem kaphat, mert sem az ápolási díj időtartama, sem a gyes ideje nem biztosított idő, ha megrokkan az érintett. Pedig 40 éves szolgálati ideje van, de nem mehet el a nők 40 évével sem nyugdíjba, mert a szülő ápolása abba a jogviszonyba nem számít bele. Így, ha nem emelkedik tovább a korhatár, akkor is még csak 4 év múlva mehet nyugdíjba.

3./ Eset:

Egy másik 3 gyermekes anyuka is a Magyar Szociális Fórumot kereste meg azzal, hogy nem érti, hol van egy 3 gyermekes család szociális biztonsága manapság hazánkban? Az asszony 41 éves rokkant, akinek felnőtt korában derült ki egy születési rendellenesség következményeként, hogy súlyosan egészségkárosodott. Középiskolai tanulmányait befejezve munkába állt, majd 3 gyermeke született. Utána, amikor egyre betegebb lett, a súlyos betegségei miatt rokkanttá kellett nyilvánítani. Közben a férje munkanélküli lett. Az 51 éves családfő is beteg, érszűkületes. Mivel neki az utolsó 15 évből nincs meg a 10 év munkaviszonya, mert 5-6 év idő hiányzik a biztosítási időhöz, így vele bármi történik, sajnos sem rehabilitációs, sem rokkant ellátást nem kaphat a törvények szerint. Az apa 5 éve hiába keresi a munkát, sajnos számára az nincs. Így a család az anya rokkant ellátásából és a 3 gyermek családi pótlékából él, mert a férfi nem jogosult szociális segélyre sem. Ugyanis az egy főre jutó szociális egység alapján az anya rokkant ellátása és a 3 gyermek családi pótléka, a gyermekek kedvezményes étkeztetése miatt, az apa nem jogosult semmilyen pénzellátásra. A kétségbeesett család elképzelni sem tudja, hogyan fogják élni az életüket a következő években. Teljesen kilátástalannak ítélik meg a jövőjüket. Mindketten évtizedek múlva érnék el a nyugdíjkorhatárt, de addig mi lesz velük?

4./ Eset:

Végül nézzünk egy küzdelmes, de az ellátás szempontjából pozitívan alakuló példát. Egy 52 éves, többféle daganatokkal műtött asszony 2006. évben betegedett meg. Egyik daganatos műtétjét követte a másik, de fokozatosan visszaminősítették, ennek ellenére. A 67% mértékű III. csoportbeli rokkantsági nyugdíját először 52 % mértékre csökkentve rehabilitálhatónak minősítették, majd a következő felülvizsgálaton már csak 42%-ot adtak neki. Annyira ki volt idegileg a betegségektől, hogy nem volt lelkiereje a munkaügyi bírósághoz fordulni jogorvoslatért. Miután a II. fokú határozatot nem kifogásolta meg, így a következő felülvizsgálatnál 2012. év elején már csak 34% mértékű egészségkárosodott volt, így egészséges lett a papírforma szerint. A fellebbezésnél is újra 34% mértéket kapott. Közben újabb műtét következett, így megint lelkileg összeomlott, megint elmaradt a munkaügyi bírósági jogorvoslati út befejezése. Azonban később az állapot rosszabbodásának a véleményezését kérte.

Ekkor, már új belépőként szerepelt, mivel a sorozatos visszaminősítésekkel elvesztette az addigi ellátásra való jogosultságát. Az állapotrosszabbodásnál is mindössze 34% mértékű össz-szervezeti károsodást véleményeztek, melyet újabb fellebbezés követett, és a méltánytalan eljárások sorozata miatti panaszbeadvány. Utóbbira született meg végre a pozitív fordulat, mely alapján elismerték a szakhatóságok, hogy az érintett valóban megváltozott munkaképességű személy. Azonban hatalmas anyagi károkat kellett elszenvednie neki, mire az igazságot kiharcolta. Kettő havi ellátást visszafizettetek vele az első visszaminősítés után. Amikor elvették teljesen a pénzellátását, segélyre sem volt jogosult, mert a férje minimálbért keresett. A TAJ kártya jogosultságot 2 éven át a férjével fizettették meg, a havi fix összegű egészségügyi hozzájárulást, hogy az asszony orvoshoz eljuthasson a kontrollokra, műtétre, a havi gyógyszereit receptre felírathassa. Mindezeket összeszámolva több mint félmilliós kárt okoztak az asszonynak az elmúlt 2 évben a packázó szakhatóságok és a jogszabályok. Az asszony önmagát is hibáztatja, miért nem volt elég erős ahhoz, hogy a jogorvoslati utat végigjárja. Azonban, az ő rossz egészségi állapota és az érdekérvényesítő képesség hiánya komoly akadályt jelentett, hogy bebizonyítsa a méltánytalanságokat, amik évek óta folyamatosan őt érték. Fel kellett nőni a feladathoz, hogy mindent bizonyítani tudjon.

A kormány a következő 4 évben is, ha ezt a politikát folytatja, akkor a rokkantaknak és az ő családjaiknak fel kell készülni a nyomorra. Kilátástalan és elkeserítő a jogtalanul büntetett korhatár alatti rokkantak helyzete. Ez a kormány nem a szegénység ellen, hanem a szegények ellen harcol? Szomorú, hogy ehhez a programhoz szavaztak bizalmat a választópolgárok.

MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport