TÉVEDÉS, VAGY SZÁNDÉKOSSÁG TÖRTÉNT? - A REHABILITÁCIÓS JÁRADÉKBAN RÉSZESÜLŐKET ÖRÖKRE ELLEHETETLENÍTETTÉK
Lassan, már félidőhöz érünk a 2011.évi CXCI.(XII.29.) törvény 2012.01.01. hatályba lépése óta. A számtalan betegeset feldolgozása kapcsán megismerhette a közvélemény is, hogy a döntéshozókból és a végrehajtókból mennyire hiányzik az empátia. A súlyos betegek, a mai napig értetlenül figyelik a „Mengele törvény” néven elhíresült új rokkant-törvényt és a hozzákapcsolt új komplex minősítő rendszert.
A megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló törvény megalkotói elfelejtettek rendelkezni 25.394 fő sorsáról! Ezt a számot olvashatjuk ki a 2011.évi ONYF Statisztikai Évkönyvből, hogy ezek a betegek rehabilitációs járadékban részesültek az új rokkant-törvény 2012.01.01. hatályba lépése előtt. A 2011.12.31. állapotnak megfelelő hivatalos statisztikai adat szerint, ez a 25.394 fő rehabilitációs járadékban részesülő beteg az új komplex felülvizsgálata után, teljesen új belépőnek számít az ellátórendszerben. Érthetetlen a betegek számára az, hogy egy kifutó ellátási forma miatt ők, miért is új belépők, ha többségük régóta folyamatos rokkant? A 2012.évi ONYF Statisztikai Évkönyv adatai szerint már, csak 14.212 fő maradt rehabilitációs járadékos az elmúlt évben. Az elmúlt hetekben a sajtóhírekben olvashattuk, hogy a 2013.év első 9 hónapjáig feldolgozott adatok alapján már, csak kb. 7 ezer fő rehabilitációs járadékos maradt meg a 2014.évig kifutó ellátásban részesülő betegek közül. Tudjuk, hogy 2014. évben megszűnik végleg a 2008. 01.01.-től bevezetésre került rehabilitációs járadék ellátási forma, melyet maximum 3 évig kaphat a beteg. Ez egy felbruttósított rokkantsági nyugdíj, melyből járulékot vonnak, és szolgálati időnek minősül a folyósítás időtartama. Az 1-3 éves rehabilitációs időszak alatt pedig kiderülhet, hogy az ilyen beteg visszavezethető lesz-e a munka világába, vagy sem? Amennyiben a beteg nem lesz képes dolgozni, akkor visszakapja majd a rokkantsági nyugdíját, ez volt az ígérvény.
Igen ám, de jött az új kormány, és vele együtt jött egy új rokkant-törvény is, mely egész egyszerűen elfelejtett rendelkezni ezekről a betegekről! Azt nem fogjuk sosem megtudni, hogy tévedésből, vagy szándékosan nem rendelkeztek a döntéshozók erről a kb. 25 ezer emberről? Ennek a kb. 25 ezer embernek az útját figyelve, rengeteg panaszos megkeresést kaptunk, és közben számos furcsaságra lettünk figyelmesek, amit folyamatosan szóvá is tettünk. Már kezdtünk reménykedni, hogy valamilyen megoldás talán születhet, amikor a leköszönő ombudsman is visszásnak találta ezt a problémát. A legutolsó, 2013. május hóban megtartott Országgyűlés Rehabilitációs - Albizottsági ülésén civil rokkant érdekvédők is részt vettek, ahol a szaktárca államtitkárságának a képviselője ígérvényt tett arra, hogy ennek a kb. 25 ezer betegnek a sorsára odafigyelve, majd valamiféle kompenzációs pénzeknek a lehetőségét szorgalmazzák a részükre. Most, amikor a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló T/12971. számú törvény-módosítót olvasták a rokkantak, erre a problémára, még csak utalást sem véltek felfedezni benne.
A betegek a NRSZH komplex minősítése során, ha egy magasabb kategóriás, pl. C2-es besorolás alapján rokkantsági ellátást kapnak, akkor átlagkeresetük hiányában, a minimálbérnek bizonyos százalékát kapják csak. Igen ám, de melyik évi minimálbérnek? A határozatok alapján a 2012.évi 93 ezer Ft/hó minimálbér 60%-át = 55.800,- Ft/hó összeget kapja a 2012.évben felülvizsgált beteg is, meg a 2013.októberben felülvizsgált beteg is, miközben folyamatos, 10-20 éve rokkant betegről van szó.
Nézzünk olyan példákat, akik, még a „felfelé minősítések ellenére” is rosszul jártak:
1./beteg:
Ez a beteg, kormánytisztviselői jogállású alkalmazott volt középvezetői beosztással. Az ő 1996 óta folyamatosan fennálló rokkantsági állapota szerint rokkantsági nyugdíjas volt. Azonban, 2010.évben a NRSZH felülvizsgálat szerint rehabilitációs járadékos lett. Ekkor 174 ezer Ft/hó pénzellátást állapítottak meg a panaszos számára. Először, 2012. év tavaszán az új komplex felülvizsgálaton rehabilitálhatóvá nyilvánították, és 27 ezer Ft/hó összegre csökkentették le a pénzellátását. Így, azonnal havi 150 ezer Ft/hó vesztesége lett, amit megfellebbezett. A munkaügyi bírósági per erkölcsi győzelmet hozott csak számára. Ugyanis, megállapítást nyert több szakértő egybehangzó véleménye szerint, hogy súlyos szív érrendszeri beteg, aki több trombózison, tüdőembólián is átesett, és az autoimmun betegségtől kezdve a súlyos mozgásszervi betegségeken át, a napi 5-szöri inzulinfüggő terápiát is alkalmazva, esetében súlyos betegségekről van szó. A munkaügyi pernyertes beteg végül rokkantsági ellátással C2-es kategóriát kapott. Ehhez a besoroláshoz átlagkereset hiányában, a 2012. évi 93 ezer Ft/hó összegű minimálbérnek a 60 %-a = 55.800,- Ft/hó összegű pénzellátás jár az NRSZH határozata szerint. Annyira méltánytalannak találta a helyzetét, hogy sok hivatalhoz írt panaszlevelet, sőt a bírói tanácsot is megkereste panaszával, és még a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz is jogorvoslattal fordult.
2./beteg:
Az előző beteghez hasonlóan járt egy másik panaszos is, aki a 124 ezer Ft/hó ellátása helyett, ő is mindössze 55.800,- Ft/hó ellátást kap. Ennek a betegnek az esettörténete is megér egy „misét”. Ő egy 60.éves rokkant, aki folyamatos rokkant már 12 éve, szintén rengeteg súlyos betegséggel. 2013.év február hóban lejárt a régi típusú rehabilitációs járadéka. Ő, még időben beadta a folyamatosan egyre rosszabbodó állapotára hivatkozással a felülvizsgálathoz szükséges kérelmét. Azonban, a panaszos beteget ennek ellenére sem hívták be a felülvizsgálatra csak akkor, amikor a méltánytalan eljárásra hivatkozással, újabb panasszal élt az ellen, hogy már fél éve, egyetlen fillér nélkül, teljesen ellátatlan maradt! Munkatorlódásra hivatkozással nem hívják be az ilyen betegeket felülvizsgálatra akár egy évig sem, ami gyalázatos tett, hiszen egyetlen fillér pénzellátás nélkül maradnak a betegek, akár egy évig is, ha nem reklamálnak? Ugyanis, olyan panaszokat kapunk a betegektől, hogy nekik kell a rehabilitációs járadék ellátásának a megszűnését követően valamilyen formában kezdeményezni egy újabb felülvizsgálatot, mert a hatóság be sem hívja őket, ha a rehabilitációs járadék ellátásuk lejár.
Eddig, a régi rendszerben, mindig a soros felülvizsgálathoz igazodóan, a beteget a NRSZH kereste meg levélben. Az általuk kijelölt időpontban köteles volt megjelenni a beteg a felülvizsgálaton. Most, ha nem hívják be a lejáró ellátások utáni hónapokban a beteget, akkor a betegnek kell kérdezősködve kilincselni, hogy mi lesz már? A panaszos ledöbbent, amikor a határozattal szembesülve látta, hogy a 124 ezer Ft/hó pénzellátását 55.800,- Ft/hó összegűre csökkentették le, miközben, a rosszabb állapota után, még kevesebb pénzt kapott az új komplex minősítésű C2-es kategóriára! Ezt a beteget 2013. októberben vizsgálták felül, és nem érti, hogy miért 2012.07. 01.-től vélelmezték nála ezt az egészségi állapotot, amikor ő már 12 éve beteg folyamatosan? Ráadásul, ha 2013. októberben vizsgálták felül, és a határozatában azt írták le, hogy a 2012.évi 93 ezer Ft/hó összegű minimálbér 60%-a=55.800,- Ft/hó jár neki pénzellátásként. Miért nem a 2013.évi minimálbérrel számolnak, ha csak 2013. év októberében vizsgálták őt felül?
3./beteg:
Ezt a beteget is 2013.októberben vizsgálták felül. A 95 ezer Ft/hó összegű rehabilitációs járadékát elvették, és a C2-es rokkantellátásos kategóriát kapott, mert az állapota neki is rosszabbodott. Ő sem érti, miért a 2012. évi minimálbér, a 93 ezer/Ft/hó összegnek a 60%-át = 55.800,- Ft/hó összeget kapja? Miért új belépőként veszik figyelembe a pénzellátását, amikor már ő is kb.10 éve folyamatos rokkant? Ennek, a kb. 10 éve folyamatos betegnek is, csak „hasra ütés szerint” 2013.márciustól vélelmezik a fennálló állapotát, mintha csak az óta lenne beteg? Ennyire spórolni akar a betegeken a kormány? Mindegy, hogy kinek a határozatára milyen dátum kerül az állapot vélelmezéshez? A lényeg, hogy a 2012.évi minimálbérhez kapcsolva számoljanak? A betegek pénzét pedig minél jobban levegyék?
Mit is mondhatnánk még az említett 25 ezer ember sorsáról, illetve általában a rokkantak ellen meghozott törvényekről?
Amennyiben tévedés történt a törvényalkotás közben, azt törvény-módosítóval korrigálni lehetett volna az elmúlt 2 év során bármikor. A problémákat a rokkant-törvénnyel kapcsolatban számtalanszor jelezték ellenzéki szakpolitikusok, érdekvédő szervezetek, magánszemélyek, sőt az ombudsman is megkifogásolta, többször is. Így, csak arra gondolhatunk, hogy a szándékosság által vezérelve születhetett meg ez a súlyos betegeket ellehetetlenítő törvény? Valószínű, hogy nincs itt szó semmi másról, csak a betegek megkopasztásáról? Nem érdekel senkit az ő egészségi állapotuk, hogy az valójában milyen? Az sem érdekel senkit, hogy gyógyíthatók-e vagy sem, hogy bírnak-e dolgozni, vagy sem?
A társadalom felé olyan kormány-kommunikációt eresztenek szélnek, hogy a rokkantak 97%-a továbbra is megkapja a pénzellátását? Mint, ahogyan nemrég a M 1-en, a Kossuth Rádióban elhangzó nyilatkozatuk ezzel a fals információval szerette volna eltussolni a valóságot? Dicshimnuszokat zengnek a rokkantak sikeres foglalkoztatási rehabilitációjáról, miközben, kevés embernek, rövid időre, és csak álcázott munkát adnak éhbérért? Ez is, csupán egy csapda, semmi másról nem szól, mint hogy a betegek pénzellátását elvegyék? A rehabilitációs munka után, további munka nem lesz a nyílt munkaerőpiacon, se az ellátórendszerbe nem juthat vissza többé a beteg. Be kellene vallani inkább végre őszintén, hogy a kormány szerint nincs helye a társadalomban a rokkantaknak. Nem kellene össze-vissza hazudozni a rokkantakról, és azoknak a „rózsás” helyzetéről sem. Nem kellene még tovább alázni őket ezekkel a semmitmondó, és álságosnak tűnő, hangzatos szlogenekkel, hogy: „Senkit sem hagyunk az út szélén”!
Segélyekből nem lehet súlyos betegeket életben tartani, amikor annyi pénzt sem kapnak egy élet munkájában megrokkanva, hogy a havi gyógyszereiket kiválthassák. Ki kell mondani a kormány kommunikációnak azt is, hogy nem oldott meg semmit a kormány. Nincs 97% arányban a pénzellátását változatlanul megkapó rokkant, se egészségügyi rehabilitált, se foglalkoztatási rehabilitált. Ki kell mondania, hogy szemfényvesztés az egész kormányprogram rokkantügyben is. Ráadásul annyira átgondolatlanul hozták meg a „csak azért is” csökönyös döntéseket, hogy többe került a rendszer eddigi átalakítása és fenntartása a Széll Kálmán terv „újítása” szerint, mintha hozzá se nyúltak volna a rendszerhez! Ismerjék már el végre, hogy teljes kudarc a kormány rokkant programja. Mindez, tovább nyomorított életekkel megspékelve.
MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért”csoport