EMLÉKEZÉS A HALOTTAINKRA
A csodaszép őszidőben még simogat a Nap sugara, de már elsárgult falevelek borítják be a földet. Most a fő program minden család számára a sírkertek látogatása. Egy virágcsokor, egy koszorú, és egy a mécses jelképezi a halottaink emlékét őrizve, az irántuk érzett tiszteletet. Egy pillanatra végig gondolja mindenki a szerettei sírjánál az elmúlás fájdalmát. Ez a bensőséges pillanat a meghittségé, a csenddé, a tiszteleté, és az emlékezésé.
A halottak napja közeleg, amikor virággal és gyertyagyújtással emlékezünk azokra, akiket szerettünk, ismertünk, vagy épp a barátaink voltak, de már nincsenek közöttünk. Ők, az életünk részei voltak, akiknek az emlékéből tovább él a jelen, és a várakozással teli jövő. Az elmúlás napját ünnepeljük, a dolgos hétköznapokban megfáradtakét, a balesetben elhunytakét, a gyilkosságok áldozatait, a betegségekkel megküzdőkét, a hajléktalanokét, akik feladták a harcot, és eltávoztak közülünk.
A saját családtagjaikon kívül még sok-sok ismeretlen emberre is gondolunk ilyenkor, a halottak napján. Azokra a hétköznapi hősökre, akik a háborúk, a katasztrófák, a munka áldozatai lettek, vagy akiket a munkavégzés közben ért baleset. Azokra is gondolunk, akik a közúti baleset következtében hunytak el, vagy, akik megküzdöttek a gyilkos kórral, és a súlyos szenvedéseket okozó betegségekkel. Azokra is gondolunk, akik rokkantként, munkanélküliként, közmunkásként, devizahitelesként, hajléktalanként, öngyilkosként, már nem bírták elviselni az óriási nyomást, akik feladták és belehaltak a hatalmas, rájuk nehezedő testi-lelki kínokba.
Otthon is emlékezhetünk egy szál gyertyával az elhunytakért, mindenkiért.
Emlékezzünk rájuk, aki már nem lehet közöttünk, akik már nem lehetnek itt velünk!
MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport