SORSUKBA ZÁRT FÁJDALOM: EGY ROKKANT CSALÁD SEGÍTSÉGRE VÁR

Döbbenten hallgattuk egy szerencsétlen sorsú család történetét. A férj, a gyermek, és az asszony is súlyos betegségekkel küszködő rokkant. A 47. éves asszony vállalkozott arra, hogy beszéljen a sok-sok problémáról. Végzettségét tekintve ápolónő, így természetesen beszél a legszörnyűbb betegségekről is, melyekkel szembesülniük kellett az évek során. Megedzette a sors őket, mely nem volt kegyes hozzájuk. Azt mondja az asszony: „Nem is tudom, hogy kivel kezdjem a sort? Talán a fiammal, mert egy anyának az a legfájdalmasabb, ha kiderül, hogy a gyermeke beteg. Viszont a férjemnek is kijutott bőven a bajokból. Az én állapotom meg azért kétségbeejtő, mert az én egyik betegségem bármikor végzetes lehet, miközben már, csak én tartom a családomban a lelket”.

Azonban, a lélekben erős asszonyból is árad a kétségbeesés. Talán, nem is a rémséges betegségeik miatt, hanem a pénztelenségük okán megdöbbentő a története ennek az Észak-kelet Magyarországon élő családnak. Rokonaik nincsenek már, akik segíthetnének rajtuk anyagilag. A hivataloknál hiába kilincselgetnek, rengeteg a rászoruló. Azt a választ kapják, hogy a még náluk is rosszabb körülmények között élőkön sem tudnak segíteni.

A kétségbeesett asszony a szomorú helyzetüket, így mutatja be:

A fiam: „Ő 18. éves múlt, most intézzük súlyos fogyatékosként a gyámság alá helyezését. Februárban adtam be a kérvényt, sajnos még semmit sem csináltak a hivatalok ez ügyben. Fogyatékossági támogatást szeretnénk igényelni a számára.  A gyermekemről 5 naposan derült ki, hogy nem reagál a fényre, nincs látóidege, mindkét szemére vak. A glutén érzékenységét 2 hónapos korában fedeztük fel. Egészen pici baba volt, alig 1 éves, amikor kétoldali agyalapi bénulást kapott, mely agykamra tágulatot okozott. Epilepszia is szerepel a kórképei között, izomsorvadás és járóképtelenség is. Jelenleg még a magasabb összegű családi pótlékra jogosult, még fejlesztésre irányították. Próbálkoztunk a vaksági segéllyel is, de azt mondták, arra nem jogosult, mert magasabb összegű családi pótlékban részesül. Fogyatékossági járadékban pedig majd, csak a magasabb összegű családi pótlék letelte után lehetne talán jogosult, ha a gyámság alá helyezését el tudnánk intézni”.

A férjem:” Ő most 55 éves. Neki, sajnos már 4-szer volt kisebb agyvérzése. Szerencsénkre, mindig időben került orvoshoz a gyors felismerés által. Azonban szív és érrendszeri betegsége mellett, még cukorbetegsége és prosztata problémája is van. Most éppen, mindkét oldali szívbillentyű műtétre vár. Ő is rokkant, de csak a 27 ezer Ft/hó rehabilitációs ellátást kapja. Megfellebbezni fél, mert akkor egyetlen fillér nélkül maradnánk, ha még ezt az alacsony összeget is elvennék tőle, ha pl. pereskedne a munkaügyi bíróságon az igazáért, mint én”.

Az asszony: „Magamat hagytam utoljára a sorban, mert én egyetlen fillért sem kapok már egy éve. Betegségem nekem is akad pedig bőven. Sőt, közülük olyan is, mely a ritka betegségek között is olyan ritka, hogy 8 ember szenved csak tőle az egész világon. Még csak 47 éves vagyok, de ki tudja, ezzel a ritka és súlyos betegséggel meddig húzom még? Erősnek kell lennem, én tartom fiúkban is a lelket. Nekem is volt szívinfarktusom, és egy nagyobb szívtrombózisom is. A koszorú erembe stentet ültettek be. A pajzsmirigyemet is megműtötték.  Asztma, allergia, mindkét lábamban térdtől lefelé súlyos érszűkület, több gyöki érintettséggel műthetetlen gerincsérvek és több daganat. Évente műtöttek az elmúlt időszakban. A legkomolyabb betegségem, a fentebb említett ritka betegség a Nutcracker szindróma (Diótörő szindróma), mely vese véna beszorulást jelent magyarul. Ezzel is meg kellett, hogy műtsenek, mert nagyon elesett állapotba kerültem. Hiába cserélték ki az eret, már sajnos az is kitágult. Ezek problémáim gyakori panaszt okoznak, mennem kell majd dialízisre, amire már elő is vagyok jegyezve. Az orvosok azt mondták, ha emelek, vagy véletlenül megütöm a hasam, az ér szétdurranhat, vége a vesémnek, vagy akár az életemnek is. Én 2008. évben lettem rokkant, akkor még 80% mértékű össz- szervezeti károsodással, de 2011. novemberben levették 55% mértékűre és rehabilitálhatónak minősítettek. Ezt II. fokon megfellebbeztem. Ekkor 43% mértékű össz- szervezeti károsodást véleményeztek nálam. Természetes, hogy a munkaügyi bíróságon keresettel éltem, mint jogorvoslatot kereső beteg. Ápolóként is tisztában vagyok az állapotommal, de ez sem zavarta őket. Sőt, amikor a bíróság által kirendelt független igazságügyi orvos-szakértő 63% mértékű össz- szervezeti károsodást vélelmezett nálam, azt a NRSZH nem fogadta el, és újabb igazságügyi orvos-szakértő kirendelését kérte. Miskolcra kellene utaznom. Még útiköltségre sincs pénzem, nemhogy az igazságügyi orvos-szakértői vizsgálatokra. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy a betegségeim alapján rokkant vagyok, és nem rehabilitálható. Munka alkalmassági igazolást nem kapnék ilyen betegségekre. Mégis egyetlen fillér ellátás nélkül hagynak. Mi ez, ha nem embertelenség? Közben azt állítja a kormány, hogy mindenkinek fogják a kezét, és, hogy olyan rokkant-törvényt hoztak, ami a betegek érdekét szolgálja? Mi az én érdekem? Az életesélytől való megfosztás? A bírósági ügyemet is húzzák, mint a rétes-tésztát. Talán azért, hogy ne éljem túl a pénztelenség miatti várakozást”?

Az elkeseredett asszony így búcsúzik:

„Tisztelt Olvasók!

Kérem, hogy aki megteheti, az segítsen, hogy legalább el tudjam végeztetni az igazságügyi szakértői vizsgálatokat, hogy el tudjak utazni a munkaügyi bíróságra is. Visszavonták a rokkantaktól még az utazási kedvezményeket is. Kérem, aki tud, az segítsen, hogy a beteg gyermekem gyámság alá helyezését el tudjam intézni, mert azt írták a hivatalok, hogy nem kérhetek ehhez útiköltség térítést, betegszállítást sem kérhetek ehhez az ügyintézéshez. Olyan rokonaim nincsenek, akik segíthetnének. Senkihez sem tudok fordulni segítségért, így kétségbe vagyok esve, hogy mi lesz velünk? Utazás hiányában a fiam után a súlyos fogyatékos támogatást sem tudom intézni rendesen. Az ügymenet pedig számomra költséges, és hosszadalmas. A férjem 27 ezer Ft/hó rehabilitációs ellátásából, és a súlyos beteg gyermekem utáni emelt családi pótlékból, a 23 ezer Ft/hó összegből, ami együtt mindössze 50 ezer Ft/hó összegű, abból kell három személynek a teljes megélhetését fedezni. Éhezünk, ráadásul diétáznunk kellene mind a hármunknak a súlyos betegségeinkkel, de az már csak vágyálom marad nekünk. Előre rettegünk a téltől is, mert ennivalóra és gyógyszerre sincs pénzünk, nem hogy fűtésre. Még fürdőszobánk sincs, ahol az izomsorvadásos, nagy beteg fiunkat könnyebben fürdethetnénk. Reményünk sincs egy emberibb életre. A sorsunk meg van pecsételve. Hálásan megköszönném, ha bármilyen kevés anyagi segítséget is kaphatnánk, hogy elintézhessük legalább a legfontosabb teendőinket, ahhoz, hogy túlélhessük a legnehezebb időszakot, ami még hátra van az ügyeink rendezéséig”.

Aki a családnak segíteni tudna és szeretne, az alábbi elérhetőséggel megteheti:

Pusumáné Varga Judit,

e-mail:Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Tel: 06-70-3111-497

Cím: 4600. Kisvárda Gárdony hegy 7.

MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért”csoport