MEGROKKANT AZ ÜNNEP VARÁZSA
Augusztus 20. jeles dátum a magyarok életében. Az egész nemzet ünnepe. Sokféle ünnepet jelent a magyar ember számára. Az egyik legrégibb ünnepnapunk: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás emléknapja, az aratóünnepé, vele együtt az új kenyéré, és az alkotmányé.
Alkotmányunkat 2012.januártól az Alaptörvény váltotta fel, mely csorbította egyes jogainkat. Sokan még nem is tudják, hogy mennyi negatív változást takar az új elnevezés. Az Alaptörvényben már nem szerepel a 120 éves Társadalombiztosítási garancia. Így, sem az egészségügyi ellátásokra, sem a nyugdíjakra nincs többé garancia. Az Alaptörvény a nagykorú családtagok nyakába varrta az idős betegek és rokkantak ellátását és a gondozását is, ami hatalmas teher a családok számára.
A minimálbérből és a közmunkából élők, a devizahitelesek, a munkanélküliek, a hajléktalanok, és rokkantak számára nem önfeledten boldog ez az ünnep. Míg sokan a többnapos ünnep alatt kirándulást szerveznek, és a szórakoztató programokat látogatják, addig a mélyszegénységben élőknek még kenyér sem jut az asztalukra az új kenyér ünnepén.
Hazánkban a lakosság fele (4,7 millió ember) létminimum alatt él. Ilyen rohamos elszegényedés egyetlen uniós tagországban sem ismeretes. A legszomorúbb az, hogy a korhatár alatti rokkantak a jelenleg kb. 87 ezer Ft/fő/hó létminimum összeg feléből, vagy harmadából tengődnek. A betegek kb. felétől igyekszik mihamarabb megszabadulni az ellátórendszer. A rokkantak 12%-át teljesen száműzték az elmúlt 1,5 évben az ellátórendszerből, és kb. 30% is csak egy rövid időszakú, 1-3 éves rehabilitációs, segélyszerű ellátásban reménykedhet még egy ideig. Azok a nagyon súlyos betegek, akik a felülvizsgálatok alapján rokkant ellátásban részesülhetnek, ők is drasztikusan csökkentett ellátást kaphatnak csak az új rokkant-törvény szerint.
A kormány-kommunikáció a rokkantakkal kapcsolatban önmagában is ellentétes. Egyrészről azt hangoztatja, hogy a semmirekellő rokkantak rengetegen vannak, akik az adófizetők pénzén élősködnek. Mindenki tudja, hogy ez hamis állítás, hiszen a kb. 300 ezer fő súlyos beteg a megrokkanása előtt átlag 30 évig progresszív járulékfizető volt, és kb.50 éves korban rokkant meg. Azonban, az átlagéletkoruk csak 62 év. Így, bőven jutna járulékfedezet az ellátásukra. Másrészről, a kormány a rokkantak foglalkoztatásának bővítésével dicsekszik, miközben, semmi sem történik ezen a téren, csak a munkáltatóknak kedvez a foglalkoztatási program. Az első évben 100%, a második évben 90%, és a harmadik évben 80% a járulékkedvezmény, és még bértámogatás is igényelhető a rokkantak foglalkoztatásához a cégeknek. Mindehhez az EU TÁMOP program 30 milliárd Ft pénzforrást nyújtott. A többit azok a cégek fedezik, melyek nem bíbelődnek a rokkantak foglalkoztatásával, hanem kifizetik inkább a 964.500, - Ft rehabilitációs hozzájárulást, magyarán a büntetést. Ebből, újabb kb. 60 milliárd Ft folyik be. Mégis, mindössze 10% a rehabilitálható rokkantak foglalkoztatási aránya, az EU tagországok 40% arányához képest. Aki szerencsés, és dolgozhat napi 4 órában, az is, csak maximum 3 évig vehet részt ebben a programban. Utána a nyílt munkaerőpiacon képtelen napi 8 órában dolgozni betegen, mert még az egészséges munkaerő között is válogatnak. Milyen foglalkoztatási program ez? Döcögő és szemfényvesztő.
A napokban a kormány-közeli sajtó és média hírforrások arról tájékoztatták a közvéleményt, hogy ez a kormány sokkal többet adott a rokkantaknak, mint az előző kabinet. Ez hamis állítás, ugyanis ez a kormány fosztotta meg szerzett jogaiktól, a rokkantsági nyugdíjuktól a korhatár alatti súlyos betegeket. Ez a kormány vezette be a 2012.01.01.-én hatályos új rokkant-törvénnyel a rehabilitálható betegek munkavégzési tilalmát. Amikor szembesült azzal, hogy az Alkotmánybíróság a 2012.12.05.-i döntésében, a feloldását szorgalmazta a munkavégzési tilalomnak, akkor engedélyezték csak 2013.01.01.-től a rehabilitálható személyek napi 4 órás, vagy heti 20 órás foglalkoztatást. Ez a kormány minősítette vissza a betegek felét, úgy, hogy 12% egyetlen fillért sem kap, a többiek pedig szociális segélyszerű pénzekből tengődnek.
Ez a kormány nem adott semmit, hanem igyekezett minél többet elvenni a korhatár alatti rokkantaktól. Drasztikusan lecsökkentette a felülvizsgált személyek pénzellátását, és akit csak tudott, azt eltávolította az ellátórendszerből. Azok a betegek, akiknek az utolsó 5 évben nincs 1095 nap biztosítási jogviszonya, azok bármennyire betegek, egyetlen fillér ellátást sem kaphatnak a törvény szerint. Az új rokkant-törvény 2012.01.01.-i hatályba lépésével visszamenőlegesen fosztotta meg a rokkan tévek teljes időtartamának nyugdíj-jogosító jogfolytonosságától a korhatár alatti rokkantakat. Így sok rokkant elvesztette a majdani nyugdíjjogosultságát is. A felülvizsgált betegek a nyugdíjszámításnál további, hatalmas anyagi károkat kénytelenek elszenvedni.
Az álságos kormány a gondoskodó állam szerepében tetszeleg, miközben éhhalálra ítéli a korhatár alatti rokkantakat. Sok rokkantnak az új kenyér ünnepén, még kenyér sem jut az asztalára. Megrokkant a szociális biztonság, és vele együtt az ünnep varázsa is. Szomorú, és szégyen, hogy így kell megélniük az augusztus 20.-i ünnepet az egyre jobban elszegényedőknek.
MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport