PAZARLÁS ÉS PACKÁZÁS A ROKKANTAK FELÜLVIZSGÁLATA KÖRÜL?

Millió gondolat kavarog a rokkantak fejében a felülvizsgálatok körül. Még mindig sok a megválaszolatlan kérdés. Az agyon felülvizsgált korhatár alatti rokkantak rettegnek, hogy mikor csenget a postás, mikor kapják a „behívót”? Mennyi ideig tart a körtánc, és ebben az értelmetlen körforgásban mikor rogynak össze végleg?

Az összetákolt, és átgondolatlanul bevezetett új rokkant-törvény hibáival naponta szembesülhetünk. A kormány egy Istenért sem ismerné el, vagy korrigálná a baklövéseit, hanem nyögvenyelősen úgy tesz, mintha időnként tenne is valamit a rokkantakért. Átláthatóságot ígértek az ellátórendszerben, és a pazarlás megszüntetését. Miniszterelnökünk a választási győzelem után a „disznóól kitakarításáról” beszélt. Rokkant-fronton azonban, a kitakarítás helyett, egyre magasabbra duzzad az a bizonyos trágya-rakás. Egyre zavarosabbak a felülvizsgálatok körüli anomáliák, és a megmagyarázhatatlanul nagy a pazarlás. Miközben, azt állítják, hogy a „rendcsinálás” miatt kellett fenekestül felforgatni a rokkantak ellátórendszerét. A kitakarítás helyett azonban, egyre több lett a szemét a rokkantak ellátórendszerében, egyre kaotikusabb állapotokkal. Az átalakítás több kárt okoz társadalompolitikai szempontból, mint amennyi a hasznos hozadéka lenne. A hamisan is eladható kormány propaganda után, most már nemcsak a rokkantakat támadják és alázzák, hanem az ő érdekeiket képviselő civil szervezeteket is. Igazi „össztüzet” zúdítanak a korhatár alatti rokkantakra. A bármi áron, a minden áron végrehajtandó program felháborítóan gátlástalan és erkölcstelen.

A Széll Kálmán terv 2013. év végére tűzte ki célul rokkantsági nyugdíjakon történő 217 milliárd forintnyi spórolást. Ezt a tervet már egészen biztos, hogy elfújta a szél, mert teljesíthetetlennek tűnik az álom. Pedig, még újabb 100 „vállalkozó szellemű”orvos-szakértő szerződéses jogviszonyban történő foglalkoztatását is célul tűzték ki ehhez a programhoz, kiemelt bérezéssel. Mégis, a sajtóhírek arról szólnak, hogy a döcögő felülvizsgálatok nagy lemaradásait képtelenek behozni. A vidéki régiókban több hónapos, a fővárosban akár egy éves lemaradást is vizionálnak a felülvizsgálatoknál. A felülvizsgált betegek viszont extrém dolgokról is beszámolnak időnként.

Ez közül csak pár észrevétel, ami jól mutatja az értelmetlen és felesleges felülvizsgálatokat:

A felülvizsgált betegek egy része a jogorvoslati útkeresés közben nem érti, miért ilyen pazarló a felülvizsgálati rendszer? Beszámoltak többen is arról, hogy a számukra pozitív eredménnyel zárult bírósági végzés után, rövid időn belül újra felülvizsgálatra hívták be őket. A bírósági ítéletek után minek egy újabb, azonnali felülvizsgálat? Így, nem sokáig örülhetnek a betegek a nyugalomnak. Azok a megváltozott munkaképességű személyek, akik rehabilitációs ellátásban részesülőként abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy találtak munkahelyet, ők meg arról panaszkodnak, hogy vidékről, több száz km-ről is a fővárosba kell utazniuk, ha fellebbeznek az I. fokú szakhatósági határozat ellen. Rácsodálkoznak a váratlan utazásra. Nem értik, miért kell olyan régiós helyszínekről a fővárosba utazniuk, ahol egyébként van I. fokú és II. fokú szakhatósági eljárás lefolytatásra lehetőség. Ráadásul, olyan korai órákban kellene megjelenniük a budapesti helyszínen, hogy azt szinte képtelenség teljesíteniük. Például 200 km távolságot kell megtennie a betegnek úgy, hogy reggel 8:30-ra van megjelenési kötelezettsége a felülvizsgálatra. A betegnek kell megelőlegeznie a teljes menetjegy árát a segélyszerű rehabilitációs pénzellátásából, amit az OEP 30 napon belül fizet ki útiköltség térítés címén, de csak a távolsági utazás árát. A fővárosban, a helyi utazgatásnál megváltott menetjegyeket nem téríti meg a beteg számára senki sem. A helyismereti korlátok, és a megjelenés korai időpontja miatt, ha a beteg, csak taxival érkezhet időben a helyszínre, az senkit sem érdekel. Micsoda tetemes kiadás ez, egy segélyszerű rehabilitációs pénzellátásból élő rokkant számára?

Feleslegesnek és pazarlónak tartják a gyakori felülvizsgálatokat azok a betegek is, akik a hosszú évek alatt már nagyon sok felülvizsgálaton túl vannak, és mindig rokkantnak véleményezték őket. Miért nem elégséges, csak akkor a felülvizsgáltért folyamodniuk, ha állapotrosszabbodás miatt kérnék a felülvizsgálatukat? Többen azt is kifogásolják, hogy pl., ha bizonyítottan súlyos genetikai, autoimmun, stb. betegségekben szenvednek, vagy végtaghiányosak, akkor a sokadik felülvizsgálat után, melyen mindig rokkantnak bizonyultak, az új komplex minősítő felülvizsgálaton viszont nem, ez hogyan lehetséges? A betegek a gyakori felülvizsgálatoktól nem lesznek egészségesebbek, sőt! Ez a rengeteg felesleges felülvizsgálat, csak az orvosoknak, a foglalkoztatási és szociális szakembereknek biztosít munkahelyet, de a betegeken nem segít semmit. A rengeteg pénz csak ömlik ki a költségvetésből, de nem a rokkantak miatt. Az ő állapotukat elbíráló végrehajtóknak, és az őket foglalkoztató munkahelyeknek a zsebébe vándorol. Eközben az agyon felülvizsgált rokkantak meg éhen halnak a segélyből, mert a gyógyszerkiadásaikat sem fedezi a pénzellátásuk.  Arról is panaszkodnak a betegek, hogy a sokadik felülvizsgálat után, ha munkaképesnek véleményezték őket a NRSZH orvos-szakértői felülvizsgálaton, akkor miért nem kaphatnak munka-alkalmassági igazolást, az azt végző szakorvosok szerint? Az egyik részről az áll a szakvéleményben, hogy a beteg foglalkoztatható, a másik oldalon pedig nincs olyan szakorvos, aki kiállítaná a beteg számára a munka-alkalmassági igazolást? Ennek az ellentétnek a feloldásával miért nem foglalkozik senki?

A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására irányuló kormányzati törekvés külön fejezetet érdemelne, hogy mennyire mellé lőttek ennek a programnak is? Semmi másról nem szól a történet, csak a rokkant-mutyiról? A körforgásról, a pávatáncról melyben a rokkant ember csupán egy „bio- díszlet” a színpadon? A performance pedig csodás, és hangzatos köntösbe bújtatva csomagolj ki az EU pénzforrásokat. A kormány látványosan kicsomagolja a kb. 30 milliárd forintnyi EU támogatást. Abból azonban nem álfoglalkoztatást, és nem tiszavirág életű munkahelyeket, hanem valódi, és tartós munkahelyeket kellene teremteni a szerencsétlen sorsú betegeknek. A betegek körforgásról beszélnek, hogy csak addig alkalmazzák őket, míg a 100% járulékkedvezményt, és bértámogatást bezsebelik utánuk a munkáltatók, utána le is út, fel is út a számukra. Mehetnek arra, amerre látnak. Nem alamizsnát, nem jövedelempótló ellátást kellene adni, hiszen hol a jövedelem? Arról nem is beszélve, hogy meddig szánja meg az állam a segélyszerű pénzellátásokkal a betegeket? Maximum 3 éves időtartamra jár a segélyszerű rehabilitáció ellátás. Utána mi lesz a beteggel? Jön a rémséges visszaszámlálás, ha nincs többé munka. Ketyeg a bomba, mert, ha az utolsó 5 évben nincs meg az 1095 napos biztosítási jogviszony, akkor vége a betegnek. Onnantól kezdve már a lét a tét. Az alaptörvény, vagy a szociális törvény szerint a rokkantról a családnak kell gondoskodni. A család tagjainak számától és a jövedelmétől függ, hogy a személyenként 25.650,- Ft/fő/hó egység mellett, mit kaphat állami gondoskodás címén a megrokkant személy.

Bárki is szemléli a foglalkoztatási rehabilitáció hiányosságait, a lepukkant egészségügyi ellátórendszer miatt ellehetetlenült egészségügyi rehabilitációt, vagy a szociális ellátórendszerbe letaszított, segélyes pénzekre ítélt betegek anyagi helyzetét, ugyanazt állapíthatja meg: „szánalmas és siralmas állapot, amibe belekényszerítette a kormány a korhatár alatti rokkantakat”. Szégyen a gondoskodó állam képében tetszelegve azt állítani, hogy: „Senkit se hagyunk az út szélén”. Ez a kormány, egy fél országot hagy magára. Nem az út szélén hagyja magára látványosan a 4,7 millió fő létminimum alatt élőt, hanem elvezeti őket a sötétben egy mély barlang kapujához, ahol már, csak lefelé vezet az út. A kötelező továbbmenetelésen a legkiszolgáltatottabbak, a korhatár alatti rokkantak esnek ki elsőként a sorból, akik a létminimum (kb. 87 ezer Ft/fő/hó összeg) feléből, vagy harmadából tengődve képtelenek életben maradni.

MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport