BETEGEK, AKIKET SENKI SEM AKAR MEGMENTENI?

A pár hete napvilágot látott KSH adatok szerint döbbenetes gyorsasággal halad a lakosság az elszegényedés irányába. Már több mint 4 millióan élnek a létminimum alatt. A hivatalos statisztikai adatok nyilvánosságra hozatala előtt körbejárta az a sajtóhír is az országot, hogy kiket kellene megmenteni, és milyen áron? Erről a kérdésről egy jobboldali közgazdász úgy nyilatkozott, hogy: „Az ország egyharmadának végzetes a helyzete. Az ország egyharmada menthetetlen, őket ott kell hagyni az út szélén, mert rajtuk már csak az segítene, ha az állam talicskával tolná a pénzt a felzárkóztató programokhoz”. Ez tiszta szó, és világos beszéd. Nagyon vegyes a kép arról, hogy kik is tartoznak ehhez a leszakadó egyharmad réteghez? Ide tartoznak a pályakezdő munkanélküli fiatalok, az idősödő munkanélküliek, a közmunkások, a minimálbérből élők, a nagycsaládosok, a kisnyugdíjasok, a segélyezettek, a hajléktalanok, és a korhatár alatti rokkantak. A korhatár alatti rokkantak helyzete a legnehezebb. Ők, a létminimum feléből, harmadából kénytelenek élni. A magas gyógyszerárak és a komoly ápolási költségek kényszerítik őket padlóra. A rokkantsági nyugdíjukat megvonták. A fix összegű szociális pénzellátásuk nagy részét gyógyszerekre, gyógyászati segédeszközökre kell költeniük. A megélhetésükre már szinte egyetlen fillér sem marad a segélyes jövedelmükből.

A 2012.01.01.-től hatályos új rokkant-törvény a korhatár alatti rokkantakat, soha nem látott mélyszegénységbe taszította. A 195 ezer fő felülvizsgálandó rokkantra a törvények által halálos ítéletet szabtak. Ennek a társadalmi csoportnak a sorsa végleg megpecsételődött. Őket szó szerint, és egyenként lökik be a mélybe a felülvizsgálatok után. Ők azok a súlyos betegek, akiket senki sem akar megmenteni, akkor sem, ha a megrokkanásuk előtt 30-40 éveket ledolgoztak. Mi vár rájuk? Társadalmi megbélyegzés és a kirekesztés utáni végítélet. Ők, agyon felülvizsgált rokkantként, csak vétlen áldozatok, bűnbakok, és az elképesztő diszkrimináció áldozatai. Mi az ő bűnük? Csupán annyi, hogy súlyos betegként rossz időben születtek. Könyörtelenül törvénykeztek ellenük, elvették a kenyerük.

Amit nem lehet szó nélkül hagyni:

Azok az 57.év felettiek (2011.12.31.-i állapot szerint), akik még soros felülvizsgálatra kötelezettek, őket súlyos diszkrimináció éri még az azonos életkorúakkal szemben is, akiket már nem vizsgálnak felül a vak szerencséjük folytán. A felülvizsgálandó 57.év felettieket pusztán csak azért minősítik vissza, hogy a pénzbeli ellátásaikat megvonhassák. Egy agyon felülvizsgált 57-62. éves beteg állapota egyre romlik az életkora előre haladásával. Mégis megteszik velük a felülvizsgálat során, hogy a költségvetési megtakarítási cél oltárán feláldozzák őket. Drasztikusan lecsökkentik a pénzbeli ellátásaikat. A megváltozott munkaképességű özvegyekkel is csúnyán kibabrálnak. Addig csűrik, csavarják a törvény szerint a felülvizsgálatukat, hogy még 62. éves özvegyeket is felülvizsgálnak, akik korhatár alatti rokkantak. Ugyanis, állandó özvegyi nyugdíjra, csak az a megváltozott munkaképességű személy jogosult, aki 6 hónapnál nem régebbi NRSZH felülvizsgálattal rendelkezik. Ez az igénylés egyik feltétele. A másik feltétel az, hogy 50%, vagy azt meghaladó össz- szervezeti károsodás mértékű legyen az állapota az özvegynek.

Azok az 57. év alattiak (2011.12.31.-i állapot szerint) akik egészségi állapota a folyamatos felülvizsgálatok alkalmával mindig is súlyosnak számított, az új rokkant- törvény óta „papíron” meggyógyultak? Ők az igazi vesztesei ennek a gyalázatos, új rokkant-törvénynek. Tőlük minden létező nyugdíjas kedvezményt megvontak. Mintha ők tehetnének arról, hogy súlyos betegek, és rossz időben születtek? Akármennyit is dolgoztak a megrokkanásuk előtt, róluk a társadalom már egyáltalán nem akar gondoskodni. Őket éri a legtöbb, és legsúlyosabb diszkrimináció.

Tőlük, a törvény kikényszerítette az önkéntes kötelező felülvizsgálati nyilatkozatukat 2012.03.31.-i határidővel. Ez úgy néz ki, mintha ők, önként és dalolva kérték volna maguk ellen a felülvizsgálatokat. Olyanok is, akiknek végleges volt az állapotuk a szakhatósági határozat, és a munkaügyi bírói végzés alapján. Aki nem kérte önmaga ellen a felülvizsgálatot, annak megszüntették 2012.05.01.-től a pénzellátásának a folyósítását. Az 57. év alattiakról azt feltételezik a jogalkotók, hogy képesek munkavégzésre, miközben azt tudniuk kellene, hogy a rokkantság nem életkorfüggő állapot. Ők minden nyugdíjasnak járó kedvezményüket elvesztették a törvények által, még az utazási kedvezményüket is. Így a messzi távolságra lévő kórházakba sem juthatnak el a kezelésekre, a kivizsgálásokra sem, csak úgy, hogy nekik kell a segélyes pénzeikből megelőlegezni az útiköltséget. Ugyanis, az OEP 30 napon belül, utólag köteles csak kifizetni azt.

Miért sújtja őket a törvénykezés még azzal is, hogy az ő öregségi nyugdíjuk, ha pld. 30-40 évet dolgoztak, akkor is újra lesz számítva. Ők már, csak segélyes nyugdíjakra számíthatnak majd. Ez elfogadhatatlan! Ezen is sürgősen változtatni kellene, mint ahogyan annak a kb. 24-25 ezer főnek a pénzellátásán is, akik a régi típusú rehabilitációs ellátás után váltak felülvizsgálandókká, és hiába súlyosbodott az óta még jobban az állapotuk, ők, csak „aprópénzt kapnak” az előző pénzellátásaikhoz képest. Ez, szintén elfogadhatatlan. Miután az erőltetett menetű rehabilitáció az 57. év alattiaknál nem működik, azt sürgősen felül kellene vizsgálni a kormánynak.

Nem működik az egészségügyi és a foglalkoztatási rehabilitáció a korhatár alatti rokkantak számára. Egészségügyi,- és foglalkoztatási rehabilitáció hiányában nem tudnak dolgozni a korhatár alatti rokkantak. A törvény egyik legsúlyosabb hibája az, hogy, aki nem rendelkezik az utolsó 5 évben 1095 nap biztosítási jogviszonnyal, az bármennyire beteg, egyetlen forint pénzbeli ellátásra sem válik jogosulttá. Így, egyetlen út maradhat csupán a humánkatasztrófa elkerülésére, még pedig az, hogy felül kellene vizsgálni a kormánynak az álláspontját az új rokkant-törvénnyel kapcsolatban. A demokratikus elveket valló ellenzéki pártok 1-1 szakpolitikusa szólal meg csupán ez ügyben tiltakozva, de ők is már egyre ritkábban. A társadalmi közöny viszont elképesztő. Ideje lenne már felelősséggel gondolkodni a 195 ezer fő korhatár alatti rokkantakért is, hogy azok túlélhessék a túlélhetetlent. Az, egy demokratikusan működő jogállamban teljes képtelenség, hogy azonos társadalmi csoporton belül, a kb. 900 ezer fő rokkantból kiragadnak 195 ezer fő felülvizsgálandó korhatár alatti rokkantat, akit humánkatasztrófába akar a kormány sodorni. Ők a bűnbakok. Ez tűrhetetlen! Ki kell állni az alapvető emberi jogainkért. Ehhez, széles társadalmi összefogásra van szükség.

MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért”