Az ENSZ  Nemzetközi Gyermekjogi Egyezménye Magyarországon Mire elég?

Emlékeztetve arra, hogy az Egyesült Nemzetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában kimondták, hogy a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz ad jogot. Abban a meggyőződésben, hogy a családnak a társadalom alapvető egységeként és valamennyi tagja fejlődésének és jólétének természetes környezeteként meg kell kapnia azt a védelmet és támogatást, amelyre szüksége van ahhoz, hogy a közösségben szerepét maradéktalanul betölthesse. Felismerve, hogy a gyermek személyiségének harmonikus kibontakozásához szükséges, hogy családi környezetben, boldog, szeretetteljes és megértő légkörben nőjön fel. Tekintetbe véve, hogy a gyermeknek teljes mértékben felkészültnek kell lennie önálló élet vitelére a társadalomban, valamint, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányában meghirdetett eszmények, különösen a béke, az emberi méltóság, a türelmesség, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás szellemében szükséges nevelni. Felismerve, hogy a világ minden országában vannak különösen nehéz körülmények között élő gyermekek, és szükséges az, hogy ezeknek a gyermekeknek különös figyelmet szenteljenek. (Részlet az ENSZ Nemzetközi Gyermekjogi Egyezményének Preambulumából, emlékeztetőül jogalkotóink számára. ...)

 

Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdette ki a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezményt. A Gyermek Jogairól szóló nemzetközi Egyezmény 44. cikke alapján minden, az Egyezményben részes államnak ötévenként Jelentésben kell beszámolnia arról, milyen intézkedéseket tett az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása érdekében. A magyar Kormány eddig kétszer számolt be a Gyermek Jogainak Bizottsága előtt az előre megadott kérdések, illetve szempontok szerint, így először 1998-ban, majd 2006. januárjában. A z aktuális Jelentést 2013-ban kellett volna benyújtania a magyar Kormánynak.

 

Magyarország megszegte az ENSZ felé vállalt kötelezettségét azzal, hogy az Egyezmény aláírását követően, az éppen hatalmon lévő kormányok miniszterelnökei nem voltak hajlandóak arról tudomást venni, hogy a gyermekeknek is van joga Magyarországon, és azokat bizony a jogalkotás szintjén is érvényesíteni kell. Az Egyezmény aláírását követően az összes, pozícióban lévő köztársasági elnök hivatalával visszaélve súlyosan mulasztott a gyermekek kárára és sérelmére azzal, hogy a kezeiken keresztülfutó akár új, akár módosított törvényi rendelkezésekben nem keresték a gyermekek jogairól szóló rendelkezéseket. Ha keresték volna, talán tisztában volnának azzal: a gyermekek jogairól szóló rendelkezések sem a törvényeinkben, sem a kormányrendeleteinkben nem kerülnek megfelelő alapossággal, vagy egyáltalán megmelítésre, ezáltal kijelenthető: Magyarországon élő, illetve Magyarországra menekülő gyermekeknek nincsenek jogai. Illetve, amelyeket biztosítanak számukra, azt sem ők, sem szüleik/gyámjaik nem tudják érvényesíteni. Hivatali mulasztással vádolom: Antall József (1990-1993), Boross Péter (1993-1994), Horn Gyula (1994-1998), Orbán Viktor (1998-2002, és 2010- napjainkig), Medgyessy Péter (2002-2004), Gyurcsány Ferenc (2004-2009) és Bajnai Gordon 2009-2010). Hivatali mulasztással vádolom: Göncz Árpád (1990-2000), Mádl Ferenc (2000-2005), Sólyom László (2005-2010), Schmitt Pál (2010-2012), Kövér László (2012), Áder János (2012- napjainkig).

 

A fent felsorolt személyek hivatali mulasztásai következtében alakult ki az a jelenlegi helyzet, melyet Civil (alternatív) jelentés az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény magyarországi végrehajtásáról - címmel 2012-ben készíttettek el több civil összefogásával. A Jelentést készítette: Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület ; Diákközéletért Alapítvány, ELTE ÁJK Gyermekjogi kör, GYERE Gyerekesély Közhasznú Egyesület, Gyermekmédia Egyesület, Jogismeret Alapítvány, Magyar Helsinki Bizottság, Mental, Disability Advocacy Center, S.O.S. Gyermekfalu Magyarország, Terre des hommes, UNICEF Magyar Bizottság, Bíró Dalma fogyatékosügyi szakértő, Kereki Judit független szakértô. A civil jelentés összeállításában jelentôs segítséget nyújtott Lux Ágnes dr. az állampolgári jogok országgyűlési biztosa irodájának munkatársa.

 

Részletek a Civil Jelentésből:

- Magyarországon nincs még olyan civil szövetség, formalizált együttműködés, amely rendszeresen segíthetné a gyermeki jogok megismertetését, az Egyezmény alkalmazását, illetve ennek monitorozását.

 

- A Gyermekjogi Bizottság a gyermekvédelmi feladatok ellátására az önkormányzatok számára elkülönített támogatás biztosítását ajánlotta, mivel a normatívák célzott felhasználása nem volt kötelezô érvényű. Ez nem történt meg, viszont a gyerekek ellátását célzó önkormányzati költségvetési normatíva 2007-2012 között erőteljesen csökkent. A kormányváltást követően, 2010 óta a szociális és gyermekvédelmi bentlakásos és intézményi támogatások közel a harmadával csökkentek.

 

- Az oktatási intézményekhez hasonlóan központi irányítás alá kerülnek a gyermekjóléti és szociális intézmények is, elsősorban a költségek racionalizálása miatt. A központosítás kiterjed a gyermekvédelmi szakellátást biztosító intézményekre is. A kormányzat által kidolgozott törvény értelmében megszűnik a települési önkormányzatok ellátási kötelezettsége, és ezen intézmények állami fenntartásba kerülnek. Az állam fenntartói feladatait egy kialakításra váró főigazgatóság útján kíván a ellátni  (Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság). A jogszabály alapján a Főigazgatóságnak lehetősége van felmondani az átvett feladathoz kapcsolódó ellátási szerződéseket és megállapodásokat, s ez nemcsak komoly bizonytalanságot okoz a területen működő, ellátási szerződés alapján feladatot ellátó szervezeteknek, hanem alkotmányossági aggályokat is felvet.

 

- A bizottsági (és számos Európa Tanács által kiadott) ajánlás szerint szükség lenne az önálló gyermekjogi ombudsmani intézmény létrehozására. A magyar kormány a jelen értékelési időszak ban nem tett ennek eleget. Az Eurobarometer 2008-as és 2009-es felmérése megmutatta, hogy az Európai Unió országai közül Magyarországon ismerik legkevésbé a gyermekjogokat az érintettek (a megkérdezettek csupán 38%-a), illetve hazánkban tudja a legkevesebb gyerek, hogy a 18 évesnél fiatalabbakat különleges jogok illetik meg (2008-ban a válasz adók 61%-a, 2009-ban pe dig 60%-a  nem tudott erről).

 

- A kutatás keretében végzett interjúkból kiderült, hogy az intézményekben és nevelőszülőknél élők soha nem hallottak korábban a gyermeki jogokról, ahogy pl. a testi fenyí tés törvény általi tiltásáról sem valamint, hogy rossz viselkedésükért, jogaik megsértéséért, illetve nem teljesüléséért kizárólagosan önmagukat hibáztatják.

 

- A Nemzeti Alaptantervnek lényegében nem része a gyermekjogok témaköre. A gimnázium 10.-12. évfolyamán választhatóan oktatható heti 1 órában.

 

- Az ombudsman gyermekjogi projektjének tapasztalatai  szerint az iskolai tantervek és szabályzatok általában nem tartalmazzák a gyermeki jogokat, vagy ha említésre kerülnek, akkor sem biztosítottak a megismerés feltételei, módszerei, az alkalmazás feltételei. Egyre több iskolán belül van lehetősége a diákoknak az iskolai vezetésben való képviselet útján véleményük jelzésére, noha ennek elterjedtségéről, formáiról és eredményességéről nincsenek adatok, információk. Az iskolai házirendek diákjogi megközelítéséről utoljára 1997-ben készült felmérés. A vizsgálat többek között megállapította, hogy az iskolai házirendekben a diákok jogai ugyan 90%-ban megjelennek, azonban a jogok gyakorlati alkalmazásának módszerére vonatkozóan nincs kidolgozott útmutató.

 

- Az új Alaptörvény a korábbi Alkotmányhoz hasonlóan tartalmazza a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, de a címzettek (család, állam, társadalom) nevesítése nélkül.

 

- A hatályos magyar jogszabályok több helyen nem veszik figyelembe a gyermekjogi egyezmény 3. cikkét, a gyermek legfôbb érdekét (pl. igazságszolgáltatásban az elzárással összefüggésben, a testi fenyítés alkalmazásakor, bántalmazás kezelésekor, gyermekelhelyezés esetén, stb.).

 

- A szegény családokba születő gyerekek, különösen a halmozottan hátrányos helyzetűek (lakhely, egyszülôs családok, tizenéves anyák, koraszülött, kis súlyú csecsemôk, függôséggel küzdô környezet, tartósan munkanélküli szülôk, stb.) kiemelten veszélyeztetettek, és ennek ellenére éppen ôk nem kapnak megfelelô, magas színvonalú segítséget, tekintettel arra, hogy lakóhelyük is több nyire hátrányos helyzetű, így az erőforrások szűkösek vagy hiányoznak. Ez súlyosan veszélyezteti a gyerekek jogát a fejlődéshez.

 

- Magyarországon az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutás vertikálisan és horizontálisan is egyenlôtlen, az ellátás régió-specifikus, a hátrányos helyzetű kistérségekben a gyerekek megfelelô fejlődéshez való joga sérül. Egyre több helyen hiányzik a gyermekorvos és a védőnôi ellátás is sok problémával küzd, különösen a leghátrányosabb helyzetű településeken.

 

- A Bizottság 2006-ban aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a gyermekelhelyezési eljárásokban valamint a helyettesítô védelem iránti intézkedés esetén nem veszik kellőképpen figyelembe a gyerek véleményét. Az igazságügyi szakértôk nem kapnak Magyarországon semmiféle speciális felkészítést, szakmai támogatást, szupervíziót, nincsenek szakmai sztenderdek, protokollok, így teljességgel esetleges, hogy ki lesz szakértô, milyen szakmai felkészültséggel tud igazságügyi szakértôi feladatokat ellátni, és képes-e megítélni a feltett kérdéseket. Ez különösen a gyermek bántalmazás és elhanyagolás eseteiben vezet súlyos anomáliákhoz, évekig húzódó eljárásokhoz, de igaz a gyermekelhelyezési, kapcsolattartási kérdésekre is. A mediáció igénybe vétele nem terjedt el a jogszabályi feltételek megléte ellenére sem, ez nagyban akadályozza a családi konfliktusok kezelését, a késôbbi kapcsolattartási problémák megelőzését.

 

- Az áldozattá vált gyerekek meghallgatására létrehozott speciális szobák kialakítására van szabályozás, de működtetésének szakmai feltételeirôl, ezek biztosításáról nincs jogi szabályozás és szakmai protokoll. Elenyészô számban haszná ják a gyermek meghallgató szobákat a fiatalok meghallgatásakor, azt külön kell kérvényezni, pedig a büntetőeljárásról szóló törvény előír ja kötelező használatukat. Csak rendőrségi kihallgatásra rendezték be a szobákat, a bíróság és az ügyészség, orvos, pszichológus nem itt hallgatja meg a gyerekeket. Nem biztosí tott, hogy a lány gyerekeket minden esetben nôk hallgassák meg. A gyerekeket meghallgatók számára előzetes képzés, szakmai protokoll nem készült, rejtett kamerával veszik fel a vallomást, nem kap a gyerek megfelelô tájékoztatást, segítséget a történések megértéséhez. A bíróságot nem kötelezi sem jogszabály, sem szakmai, etikai szabály a felvételek felhasználására.

 

- 2004-tôl a kormányzattól független irányítású Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány foglalkoztatta, irányította, szervezte, ellenőrizte a gyermekjogi képviselôi intézményt, és látta el a gyermekvédelmi gondoskodásban és a szociális szolgáltatásban részesülô gyermekek és felnôttek jogainak érvényesítését. A szolgáltatás eredményességérôl nincsenek felmérések és elemzések, kezdetektôl kevés szakember állt rendelkezésre, és hiányoztak a megfelelô képzési, működési szabályok, monitorozás, értékelés. A kormányváltást követően 2010-ben a Közalapítványt megszüntették, a gyermekjogi képviselôk megbízatását felülvizsgálták, fizetett óraszámaikat lecsökkentették. Létszámuk is felére csökkent, irányításuk és munkáltatásuk pedig 2011-tôl átkerült a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalhoz. 2012 szeptemberétôl az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ lát a el ezeket a feladatokat. A gyermekjogi képviselôk már nem nyilatkozhatnak személyesen a sajtó képviselőinek, ezt az illetékes minisztérium sajtóreferense teheti meg.

 

- A szakellátásban élô gyerekek panasztételi lehetőségei nagyon korlátozottak, a gyámügyi tanácsadók nem tudnak, és sokszor nem is akarnak saját kollegáikkal szemben a gyerekek pártjára állni, az eseteket megfelelően kivizsgálni. A gyermekvédelmi törvény módosítása szerint a gyámügyi tanácsadók feladatait a gyermekvédelmi gyámok veszik át.

 

- A Gyermekvédelmi törvény nem kötelezi a gyermekjogi képviselôt a gyerekek gondozási helyén történô felkeresésére. A képviselôk száma kevés, nagyon sok gyermek ügyével kell foglalkozniuk, helyzetük kiszámíthatatlan, jelenleg önkénteseket keresnek a betöltetlen álláshelyekre több régióban.

 

- Aggályos, hogy az új köznevelési törvény kötelezővé teszi a hittan vagy erkölcstan választását a tanulók részére. Ez sérti a vallás és lelkiismereti szabadságot, tekintve, hogy nyilvánvalóvá válik,hogy ki miyen vallású, illetve, hogy nem kíván vallás oktatásba részesülni. Ugyancsak kirekesztő gyakorlat, hogy a növekvô számú egyházi iskolában – ott is, ahol nincs más választható iskola – a dolgozóktól is megkövetelik (kimondva, vagy kimondatlanul) az adott egyházhoz tartozást és a vallásgyakorlását. Ezek az iskolák többnyire súlyosan diszkriminatív politikát folytatnak, válogatnak a gyerekek között. Ugyanakkor az egyházi státuszuktól megfosztott közösségek elesnek a kiemeltegyházaknak járó támogatástól, így az oda járó halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek esélyei jelentősen romlanak.

 

- A Bizottság az utolsó értékelésében üdvözölte a családon belüli testi fenyítés alkalmazásának jogszabályban lefektetett teljes tilalmát, ugyanakkor aggodalmát fejezte ki a testi fenyítés iskolai alkalmazását illetően, és kifejezetten ennek megismertetésére kampányok szervezését javasolta. Annak ellenére, hogy jogszabály szerint tilos a testi fenyítés bármely formájának alkalmazása, a jogszabály 2005. évi hatályba lépése óta nem történt érdemi előrelépés a jogszabály megismertetése és alkalmazása érdekében. Sem a szülôk, sem a gyerekek, sem a szakemberek nem tudnak róla, nem került sor kampányra, ismeretterjesztésre, és alternatív technikák megtanítására sem. A családon belüli testi fenyítést a bírók egy része nem tekinti tiltottnak, mivel az nem a Büntetô Törvénykönyvben, hanem a gyermekvédelmi törvényben került szabályozásra. Az új Büntetô Törvénykönyvbe a kiskorú veszélyeztetéséhez bekerült az érzelmi bántalmazás fogalma, de ennek értelmezése még nem készült el.

 

- Az iskolai fegyelmezés rendelkezései látszólag összhangban vannak az egyezménnyel, és nem sértik a tanuló méltóságát, alaposabban megvizsgálva azonban kiderül, hogy a fegyelmi eljárások részeként alkalmazott meghallgatásra vonatkozó szabályozás hiányzik, nem tisztázott a szülôk részvétele az eljárásban. Egy, az iskolai erőszak témájában végzett vizsgálat szerint az iskolai fegyelmezés során a tanárok a diákok közel 25%-át bántalmazzák valamilyen formában.  2012. szeptemberétôl hatályos az új köznevelési törvény, amelynek értelmében az iskolákban iskolaőrök – korábbi rendőrök – segítik a fegyelmet. Az iskolaőrök bizonyos esetekben testi erôt is alkalmazhatnak, ami kifejezetten ellentétes a Bizottság ajánlásával és a hatályos magyar jogszabályokkal. Az új törvény hatályba lépése után a tanulóval szembeni fegyelmi eljárás szabályai is változnak, ugyanis a tanuló eltiltható lesz az adott iskolában a tanév folytatásától és fegyelmi büntetésként ki is zárhatják az iskolából. A törvény a körültekintô, megfontolt lépések helyett „azonnali végrehajtást” is lehetővé tesz. Az okttási intézménybe li bántalmazásról, a testi fenyítésrôl nem áll rendelkezésre statisztika.

 

- A gyermekkorú áldozatok ellátását végzô rendszer nem nyújt semmilyen érdemi segítséget,a traumák feldolgozása nem történik megfelelően, hiányzik a felismeréshez, kezeléshez szükséges szemlélet, szaktudás, a szakemberek és az ellátórendszer. Az áldozatsegítés elsősorban a felnőttek anyagi kárpótlását jelenti Magyarországon, a gyerek áldozatokra nem esik figyelem, ez a kérdés szinte soha nem kerül szóba. A területi áldozatsegítô szolgálatok a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai, mégis viszonylag kevés a látókörükbe került gyermekek száma, aminek többek között oka lehet, hogy továbbra is kevesen ismerik a szolgálatok tevékenységét. A költségvetési problémák miatt a szolgálatok jelentôs részénél egy-két áldozatsegítô referens látja el a megye egész területérôl érkezô ügyeket, és ezek a referensek jogász végzettséggel rendelkeznek. Nagy szükség lenne pszichológusokra is, azonban ilyen végzettséggel rendelkezô szakemberek csak a fôvárosban valamint az észak-magyarországi régióban (TÁMOP 5.6.2. kiemelt projekt) érhetôk el. Az áldozatsegítô rendszerben aránylag sok civil működik, tevékenységük nem szabályozott. Formális felügyeletet gyakorol felettük az ügyészség, de más ellenôrzô, felügyelô, támogató szervezet nem működik.

 

- Jelentôs problémát okoz, hogy a Magyarországon népszerű és általánosan támog tott 3 éves fizetett gyermekgondozási segély eltakarja azt a tényt, hogy sok szülô nem tud a gyerek fejlődési szükségleteinek megfelelô gondozást, nevelést biztosítani, de szinte teljességgel hiányoznak azok a lehetőségek és szolgáltatások, amelyek a szülôk kora gyermekkori nevelését támogatnák, így a baba-mama klubok, játszó csoportok, szülô csoportok. Az ombudsman 2010-ben a gyerekek napközbeni ellátásáról folytatott vizsgálatában megállapította, hogy a jelenlegi intézményrendszer nem biztosít egyenlô (és egyenlô színvonalú) hozzáférést. Az ország 3145 településébôl 230 helyen van bölcsőde. A családi napközik rendszere hagyományok híján és szabályozási nehézségek miatt is nehezen épül ki, nem erre a korosztályra fókuszál, és az ott dolgozók képzettsége nagyon alacsony, többségükben nem felkészültek a hátrányos helyzetű gyerekek fogadására, a szülôk bevonására. A 2012. szeptember 1-jén hatályba lépô köznevelési törvény napközi otthonos foglalkozás szervezésére vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Súlyos ellátási problémát jelent, hogy nagyon szűk körű az iskolán kívüli, iskola utáni, szünidei programok elérhetősége, a rászoruló gyerekek nagy része számára semmiféle program nem áll rendelkezésre, illetve a szülôk nem tudják ezeket megfizetni.

 

- A Bizottság ajánlja a családok megelőzô támogatását a gyerekek kiemelésének elkerülése érdekében, de nem történt változás a legutóbbi jelentés óta, sôt romlottak a feltételek. Kizárólag anyagi okok miatt történô veszélyeztetettség miatti elválasztásának tilalmát a törvény rögzíti, de ennek feltételei egyre kevésbé biztosítottak. A gyakorlatban változatlanul esetleges a gyerekek veszélyeztetetté nyilvánítása, védelembe vétele, családból való kiemelése, nincsenek szakmai standardok, protokollok, a dokumentáció és a megtett intézkedések értékelése, elemzése és a szakemberek, szolgáltatók számonkérése hiányzik. Tapasztalatok szerint egyre több hajléktalansággal küzdô családból kerülnek kiemelésre a gyerekek. A megnôtt munkanélküliség, a szociális bérlakások hiánya, a családok átmeneti otthonának telítettsége és a létfenntartási gondokkal küzdô szülôk félelme a hatósági eljárástól mind megoldatlan problémák.

 

- A gyerekek 40,8 %-a született házasságon kívüli kapcsolatban 2011-ben, ez az arány az elmúlt évtizedekben folyamatosan nôtt, ami az Alaptörvény alapján komoly problémát jelent, mivel ebben a heteroszexuális házasság élvez prioritást minden más családformával szemben, ami az érintett gyerekek hátrányos megkülönböztetését jelentheti a jövőben, ide értve a pénzbeli támogatásokat is.

 

- A gyerekes családokban a válások utáni láthatási problémák nagyon gyakoriak, errôl statisztikai adatgyűjtés ugyan nincs, a jog- és érdekvédô szervezetek beszámolóira, tapasztalataira lehet csak támaszkodni, de a gyámhivatalok kapacitásának jelentôs részét leköti. Az ún. „kényszer láthatások” száma néhány civil szervezet szerint magas, a gyereket nevelô szülô a kapcsolattartás akadályoztatásáért megbüntethetô, de az esetlegesen bántalmazó különélô szülô kapcsolattartásának felfüggesztése vagy megszüntetése nem megoldott. Gyakori, hogy a gyermek a szülők közötti hatalmi harc eszközévé válik. A bíróságon kívüli jogviták rendezésének elôsegítésére a törvény szerint közvetítôi eljárást, mediációz lehet igénybe venni. A válások magas aránya és a sok évig húzódó gyermekelhelyezési, láthatási problémák ellenére ritkán veszik igénybe a mediációt, mert a szülôk nagy része a hatóságokban bízik, annak ellenére, hogy ezek a beavatkozások nem hatékonyak és eredményesek. A közvetítés törvényi szabályozása és a Gyermekvédelmi törvény lehetőséget adna a békés vitarendezésre, a megegyezésre, de nincsenek források a szakemberek igénybe vételére, az információ terjesztésére, kampányokra, nincsenek megfelelô szakmai szabályok, nem érdekeltek, számonkérhetőek a szakemberek, intézmények az elmaradt eredményesség miatt. Ez minden típusú családi konfliktus, krízis eseten igaz.

 

- Börtönben lévô anyák abban az esetben maradhatnak együtt csecsemőjükkel, ha a gyerek a börtönben született. 2001 óta 6 hónapos korukig, az ombudsman ajánlása alapján 2012-tôl egy éves korig maradhatnak a gyerekek az anyjukkal egy kijelölt speciális börtönben (Kecskemét) kialakított anyás részlegen. Az anyák felkészítése, segítése részleges, nem megoldott a gyerek sorsa a börtönbôl való kikerülés után, illetve nincs olyan jogszabály, amely a várandós, kisgyerekes anyák esetén eltereléssel oldaná meg a büntetést, illetve elhalasztaná az elzárás megkezdését. Ugyancsak problémát okoz az idősebb gyerekek elhelyezése és a börtönben lévô szülővel való kapcsolattartás, különös tekintettel arra, hogy a szakmai és laikus közvélemény nagyrésze nem érti, nem fogad a el a szülôi kapcsolattartás fontosságát, jelentőségét a gyerek fejlődésére és a szülôk lehetséges rehabilitációjára tekintettel.

 

- A szülôi felügyeleti jog magyarországi szabályozása kódolja a jogellenes gyerekelvitel ügyek bizonyos részét azzal, hogy kizárólagos szülôi felügyelet esetén is az 1 éven túli külföldi tartózkodáshoz kell a különélô szülô engedélye. Ennek hiányában gyermekrablásnak kell tekinteni.A gyerekek törvényellenes külföldre utaztatásával kapcsolatos eljárások sarkalatos pontja a végrehaj tás. Az idejében befejezett soron kívüli eljárásban hozott jogerôs döntést a kötelezett lakóhelye szerint illetékes bíróságnak kell végrehajtania. Azonban, ha a végrehajtás nem önkéntes, a szülô elrejtheti a gyermeket, amely ellentétes a gyermek érdekeivel, ugyanis a rendszeres hatósági vizsgálatok és eljárások, a folyamatos költözések, iskola váltások, a félelem és félelemben tartás önmagában is bántalmazást jelent. Mindezek alapján szükség lenne az utánkövetésre és a szakmai felelôsségre vonásra, számonkérésre. A fent leírtakra tekintettel a Brüsszel II. rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel szükséges lenne módosítani a gyermek visszavitelérôl szóló jogerôs határozat végrehajtására vonatkozó jogszabályokat.

 

- Magyarországon a családon belüli erőszak fogalma nem tisztázott,sok éves vita folyik a jogalkotók, civilek és szakértôk között, hogy szükséges, indokolt-e a bántalmazás e formájának önálló törvénybe foglalása, vagy a szélesebb értelemben vett családon belüli kapcsolatokra vonatkozzon a tiltás, illetve, hogy a büntetô törvénykönyv jelenlegi rendelkezései alkalmasak-e a probléma kezelésére. A fô gondot a megelőzô, ismeretterjesztô programok, a szakemberek felkészítésének, szolgáltatásoknak a hiánya, az áldozatokat támogató, seg tô és az elkövetôknek is kezelést nyújtó ellátások szinte teljes hiánya jelenti. A bántalmazást többnyire a szülô vagy a gondozó követi el. A rossz bánásmódról nincsenek pontos adatok Magyarországon, mert a cselekmények látenciája nagyon magas, az adatszolgáltatás nem megbízható. A hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényhez nincs hozzárendelve megfelelô képzés, szakember és szolgáltatás, így végrehajtása esetleges és ebbôl következően nem megfelelően alkalmazható, a szakmai és laikus közvélemény megítélése ellentmondásos, kellô tájékoztatás, felvilágosítás, információk hiányában.  Az intézményekben elkövetett erőszak esetek többnyire nem kerülnek napvilágra, látenciájuk a családi erőszakét is meghaladja. Előfordul, hogy azokban az esetekben sem vonják felelôsségre az elkövetôt, ha a bántalmazás, visszaélés bizonyított.

 

- A nevelőszülôk megfelelô kiválasztásának, felkészítésének, és különösen a szupervíziónak, segítségnyújtásnak a hiánya, minősége erőteljes aggodalmakra ad okot, és ehhez hozzájárul az is, hogy nincs következménye az elmaradó szakmai támogatásnak, a szolgáltatások hiányának, a minőség ellenôrzésének A nagyszámú bántalmazási, elhanyagolási eset többnyire rejtve marad. Nincsenek készenléti, krízis, speciális szükségletű gyerekeket vállaló, felkészített és megbecsült nevelőszülôk. Sérti a gyerekek minőségi gondozáshoz való jogát, hogy a nevelőszülôk sem a kötelezô képzés,sem pedig továbbképzések keretén belül nem kapnak hatékony felkészítést az ideiglenes hatállyal elhelyezett gyerekek fogadására és ellátására, a gyerekek örökbeadására, a komplex (magatartási) problémákkal küzdô gyerekek kezelésére (prostitúció, kriminalizálódás, súlyos önértékelési zavarok, trauma). A nevelőszülôi tanácsadó a nevelőszülônek és a gyereknek is támogatást kell, hogy nyújtson elméletben, mivel nincs a gondozott gyerekeknek szociális munkás segítője, a gyámi tanácsadókra túl sok gyerek jut. Még mindig magas az egy családban elhelyezhetô gyerekek száma, és sok esetben a jogszabályban rögzítettnél több gyereket helyeznek ki nevelőszülôkhöz. Különösen problémás, hogy a nem megfelelô finanszírozás, érdekeltségi rendszer miatt a 0-3 éves kisgyerekek nevelőszülôi kihelyezése a nagyvárosokban nem megoldott, így ôk az ENSZ útmutatás és a szakmai szabályok, európai ajánlások ellenére intézményes ellátásban vannak, ahogyan a fogyatékos gyerekek is.

 

- A nagy létszámú gyermekotthonok további kiváltására nincs pontosan ismert kormányzati program Magyarországon. Nincs hivatalosan meghirdetett program az intézmények kiváltására, és a családi, közösségi alapú elhelyezésre, inkább az intézmények felújítását és fenntartását támogatja a kormányzat a meghirdetett családbarát politika ellenére, minden elfogadható magyarázat nélkül.

 

- A speciális gyermekotthonokban a gyerekek a legkülönbözôbb okokból kerülnek elhelyezésre,ahol a nevelôk gyakran nem rendelkeznek a személyre szabott gondoskodás nyújtásához megfelelô háttérinformációval és felkészültséggel. Az Emberi Erőforrás Minisztérium által fenntartott speciális gyermekotthonok zárt intézmények, amelyekben a szakértôi vélemények alapján halmozottan problémás 12 (kivételes esetben 10) évesnél idôsebb gyerekek helyezhetôk el, maximum 2 éves időtartamra. A gyakorlat ellenben az,hogy a gyerekek egy része ennél több idôt tölt ezekben az intézményekben, de számukra nem áll rendelkezésre személyre szabott, speciális, terápiás program.

 

- Az örökbefogadásokat átlagosan 3-4 év várakozási idô előzi meg, kivéve, ha idősebb, roma vagy fogyatékossággal, krónikus betegséggel élô gyerekrôl van szó. A hosszú várakozási idô részben az elhúzódó eljárásoknak tudható be, nincs fokozott figyelem arra,hogy a megfelelô segítség felajánlása mellett az örökbefogadhatóvá nyilvánítást elkezdjék, ha nincs remény a vér szerinti családba való visszagondozásra. A potenciális örökbefogadók jelentôs része elzárkózik fogyatékkal élô gyerek örökbefogadásától is. Mivel a roma származású gyermekeket nagyobb valószínűséggel nyilvánítják értelmi fogyatékossá vagy sajátos nevelési igényűvé, mint nem roma társaikat, a roma származású gyermekek kettôs hátrányban vannak az örökbefogadásra kiválasztás során.

 

- A „fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló, 2011-2041. évre elkészített Stratégiában” nem esik kifejezetten szó a gyerekekrôl vagy a gyermekvédelmi intézményekrôl. A fogyatékos gyerekek csupán a kapcsolattartáshoz való jog és az integrált közoktatás bevezetésével összefüggésben kerülnek szóba a szociális ágazatot érintô kitagolási stratégiában. A fogyatékos gyermekek ellátása nagy kihívás a szakellátásban, kevés a számukra fenntartott, minőségi szolgáltatást nyújtó otthon, nevelőszülôi családba helyezésük a szabályozás hiányosságai és az előítéletesség miatt nagyon kis esélyű.

 

- Az időszakos felülvizsgálatok többnyire formálisak, a gyerek több mint 95%-a a korábbi gondozó helyén marad, és noha kötelezô a Gyermekeink védelmében – a Looking After Children – felmérô és dokumentációs rendszer használata, ez gyakran nem történik meg érdemben. A legtöbb esetben papírok alapján döntenek, se a szülôt, se a gyereket, de a szakembereket se hallgat ják meg a döntéshozók.

 

- A kormányzat számos olyan intézkedést vezetett be, mely korlátozta a családok készpénz felhasználását a családi pótlék, illetve a segélyek vonatkozásában (pl. szociális kártya). Miközben a családi pótlék összege 2008 óta nem emelkedett, és a segélyek összege jelentôs mértékben csökkent,a munkanélküliség csökkentésére korlátozott idejű és alacsonyan díja zott közmunka programokat vezettek be. Létrehozták az „Erzsébet kár tya” rendszerét, ami lényegében a szociális ellátások készpénzt helyettesítô eszköze. Ez az intézkedés azonban korlátozza a rászorultakat a kapott ellátás szabad felhasználásában, egyúttal lényegesen rosszabb vásárlási feltételek közé kényszerít , és a visszaéléseket (így az uzsorát sem) sem akadályozza. A program egyértelműen politikai célokat szolgál, jelezve, hogy a kormányzat rászorítja a szülőket gyerekük helyes gondozására és nevelésére, de elmulasztja azoknak a pozitív, konstruktív technikáknak a megismertetését és alkalmazását, amelyek valóban a gyerekek jogainak érvényesülését és jóllétét szolgálnák.

 

- A gyermekelhanyagolás, gyermekbántalmazás és kizsákmányolás gyermekkorú áldozatainak segítése és rehabilitációja nem megoldott. Még a nagyvárosokban is nagyon korlátozottan állnak rendelkezésre a szakemberek, de a segítség esetleges, csak nagyon keveseket ér el, és alig vannak szakmailag megalapozott programok. Mivel a szülôk, más családtagok – a nem bántalmazó szülô, testvér és az elkövetô – segítése sem megoldott, így a traumák fokozottan sújtják a gyerekeket. Többnyire az áldozat vagy szemtanú gyereket emelik ki a családból, a távoltartás nem működik megfelelô szolgáltatások és esetleges intézkedések miatt, az elkövetőtôl való tartós elszakadás ritka.

 

- A tizenéves terhesek, valamint a terhesség-megszakítások száma még mindig magas, mely a szexuális felvilágosítás, tájékoztatás, nevelés alacsony színvonalára, hiányára, a tinédzser-ambulanciák által nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlôtlenségére és inadekvát voltára valamint a fogamzásgátló eszközök magas árára vezethetô vissza.Nagy prblémát jelent, hogy nincs átfogó program a krízisterhességek kezelésére. A gyermek és serdülô öngyilkossági kísérletek és öngyilkosságok aránya az összes öngyilkosságon belül és az európai uniós átlaghoz viszonyítva is magas. A 2000-es évektôl kezdve évente hetente vet véget életének egy-egy gyerek. A gyermek- és if júság pszichiátriai ellátás súlyos elmaradást mutat, és a gyermek-addiktológiai ellátás megszervezése sem megoldott. Az öngyilkosságok megelőzésére, és az érintettek kezelésére nincsenek megelőzô vagy megfelelô kezelô programok. A gyermek- és ifjúság pszichiátriai ellátásban súlyos hiányosságok vannak mind a fekvőbeteg, mind a sürgôsségi ellátáshoz való hozzáférésben.Az ombudsman vizsgálata mutatott rá arra is, hogy a gyerekek egészséghez, ezzel együtt a megfelelô fejlődéshez való jogát sérti a védônôi ellátáshoz való hozzáférés hiánya.

 

- A gyerekek napközbeni ellátása a települési önkormányzatok kötelezô feladata, azonban nincs minden településen a gyerekek hivatalos felügyeletét ellátó intézmény. A bölcsôdék kihasználtsága magas, évek óta 90-120%-ot meghaladó. A leghátrányosabb helyzetű településeken és környékükön többnyire nem elérhetô ez a szolgáltatás. a felmérések szerint nincs elég férôhely, az óvodák felszereltsége sok helyen nem megfelelô, az ott dolgozó szakemberek túlterheltek, megbecsültségük nagyon rossz, fizetésük alacsony, és nem kapnak felkészítést a halmozottan hátrányos helyzetű, speciális szükségletű, fogyatékos gyerekek integrált neveléséhez, ellátásukhoz,ami gyakran a gyerekek fokozott kiszolgáltatottságához, kirekesztéséhez vezet.

 

- A fogyatékkal, súlyos fogyatékkal élô gyerekek számára vidéken, kistelepüléseken gondot jelent a speciális ellátó rendszerek megközelítése,

igénybe vétele, mivel ezen intézmények által ban a megye székhelyeken, vagy a fővárosban vannak,szűkös férőhely számmal. Az ellátásokhoz való hozzáférés hiánya a család anyagi helyzetével, érdekérvényesítô lehetôségeivel  is összefügghet. Az ENSZ Fogyatékossággal élô személyek jogainak Bizottsága 2012. szeptember 20-21-én először vizsgálta Magyarországot. Bár hazánk 2007-ben Európában elsőként ratifikálta a Fogyatékossággal élô személyek joga iról szóló ENSZ egyezményt, a Bizottság több, a fogyatékossággal élő gyerekeket is érintô kérdésben elmarasztalta a magyar kormányt. A családban nevelkedô fogyatékos gyermekek elemi létfeltételei is messze elmaradtak hasonló korú társaikétól. Szüleik foglalkoztatottsága elmaradt a gyermekes családokra jellemzô átlagtól, egyharmaduk (34%) olyan családban élt, ahol nincs keresô családtag, ami fôként a fogyatékos gyermek nappali felügyeletének nehézségébôl fakad. Munkajövedelem híján e családok szegénységi rátája igen magas(47%), eladósodásuk sokszor veszélyezteti a család alapvetô életfeltételeit. A fogyatékkal élô gyerekek nehezen férnek hozzá azokhoz az eszközökhöz, amik az önálló életvitel megvalósításához szükségesek. Az egészségügyi jogszabályok minden fogyatékossági csoportot diszkriminálnak azzal, hogy a részükre biztosított gyógyászati segédeszközök árából igen magas önrészt követelnek meg. A támogatásokhoz való hozzáférés még mindig nagyon alacsony szin ű, a gyerekek fejlődéséhez szükséges feltét lek (táplálkozás, fejlesztés, oktatás, integráció, stb.) jó részt kielégítetlenek maradnak. A fogyatékos gyerekek között az értelmi fogyatékos és a súlyosan halmozottan fogyatékos gyerekek helyzete romlik. Egy 2007-ben végzett vizsgálat alapján az értelmi fogyatékos gyereket nevelô családok 82%-át érte valamilyen sérelem az orvosi ellátás során, és 30%-ukkal elôfordult már, hogy az orvos nem vállalta a fogyatékos gyerek kezelését.

- Ma Magyarországon a látássérült gyereket nevelô családok rendkívül nehéz helyzetben vannak. Míg korábban gyerekek részére is megítélhetô és folyósítható volt a vakok személyi járadéka, addig ma a fogyatékossági támogatást csupán a 18 éven felüli fogyatékos embereknek van lehetőségük kérelmezni. A segédeszközök megvásárlását többnyire alapítványi, pályázati támogatásokból, ad hoc módon tudják a családok biztosítani. Budapesten, Debrecenben és Pécsen van a vak és gyengénlátó gyermekeknek lehetôségük speciális általános iskolába járni, így azok a gyerekek, akik ezekben az intézményekben kezdik meg tanulmányaikat, a családjuktól távol, bentlakásos formában kénytelenek hat éves koruktól élni,egy-két hetente hazajárni. Ez a helyzet súlyosan sérti a családban való nevelkedés jogát és lehetôségét, károsan hat a látássérült gyerek amúgy is nehezített családi és lakóhelyi társas kapcsolataira, kötődésére.

 

- Az autizmussal élő gyerekek nem jutnak el az állapotuknak megfelelô oktatási-nevelési intézményekbe, mert több oktatási intézmény nem veszi fel az autista gyereket arra hivatkozva, hogy az alapító okiratukban nem szerepel az autista gyerekek oktatása. Többek között ez is az oka annak, hogy a közoktatá ban – becsült adatok szerint – a 2007/2008-as tanévben 7000 autista gyerek helyett kevesebb, mint 1300-an tanultak. A korai habilitációs/rehabilitációs, fejlesztô feladatokat ellátó intézményrendszer rendkívül heterogén, áttekinthetetlen, nincs szabályozott gyerek út, nincs protokoll, amely összekapcsolná a különbözô ágazati irányítás alá tartozó intézményeket, a szülôk és a szakemberek számára is nehéz az eligazodás. Az életszerűtlen, összehangolatlan szabályozás, az alulfinanszírozottság, az információ hiány és az ellátás szere lôi közötti együttműködések elégtelensége gátolják a gyerekek és családjaik ellátó rendszerbe való bekerülését, a megfele ô szolgáltatásokhoz való hozzájutását. Becslések szerint az ellátásra szoruló gyerekek több mint egyharmada nem kapja meg a számára szükséges ellátást/szolgáltatást.

 

- Kutatási adatok szerint a gyerekes családok közel tizedénél (8%) fordult elô 2009-ben, hogy nem jutott pénze az orvosi ellátással összefüggô

költségekre. A hátrányos helyzetű térségekben igen kevés a gyermekorvos, az általános családi orvosok nem rendelkeznek gyermekorvosi ismeretekkel, de ellátják a gyerekeket. Ezekben a régiókban a gyermekek közül többen és rosszabb állapotban kerülnek kórházba, kevesebben kapják meg a szakma szabályai szerinti korszerű kezeléseket, tápszereket, fakultatív védôoltásokat, gyakrabban kapnak indokolatlanul antibiotikumot, többen esnek ki az életkorhoz kötött szűrôvizsgálatokból.

 

- A minőségi éhezés jelentôs növekedése tapasztalható, a vitamin és ásványi anyag hiánya hozzájárul a tanulási nehézségekhez, fizikai, mentális fejlődési elmaradáshoz vezet. Egyre nagyobb azoknak a gyerekek a száma, akik csak az iskolában kapnak megfelelô élelmet, esténként és hétvégén nem esznek vagy csak nagyon gyenge minőségű táplálékot. A bölcsődei és óvodai, iskolai felmérések rámutatnak arra, hogy az életkor specifikus étrend, a speciális étkezések és a diétás étkeztetés gyakran nem megoldott, a napi nyersanyag norma nem elegendô a korszerű és egészséges táplálkozás elveinek betartásához.

 

- 2008-tól megszűnt a szociális ellátások indexálása. Korábban kormánydöntés írta elô a családi pótlék legalább évi egyszeri emelését. A kötelezettség 2009. szeptember elsejétôl került hatályon kívülre. 2010 augusztusától a törvény megbontotta az egységes családi pótlék elnevezést: a nem tanköteles korú gyerek támogatásának elnevezése nevelési ellá tás lett, a tanköteles korúaké iskoláztatási támogatás. A 2010/2011-es tanévben összességében 7427 diák iskoláztatási támogatásának megvonását rendelték el a helyi gyámhivatalok. E gyerekek több mint 70%-a hátrányos szociális helyzete miatt rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesült. 2010 augusztusa és 2012 februárja között az iskoláztatási támogatás megvonása 11 200 gyereket érintett. 2012 ôszétôl az 50 óránál többet igazolatlanul hiányzók körében a családi pótlék elvonásra kerül, és azt semmilyen formában nem kaphatja meg a család. Ez súlyos helyzetet idéz elô, és annak vizsgálata, hogy miért nem jár a gyerek iskolába, és hogyan lennének a szülôk és a tanulók ösztönözhetôk, nem történik meg.

- Az adórendszer 2010. évi változtatása több módon növelte a gyermekes családok közötti egyenlôtlenségeket a 16%-os egykulcsos adó bevezetésével, ami a magas jövedelműeknek kedvez, de több kompenzáló adójóváírási lehetőséget meg szüntettek, kedvezményeket elvontak. A segélyekhez jutás feltételei szigorodtak, ami számos gyermekes családot is érint. Az elsô program, amely a segély helyett közmunkát ígért viszonylag enyhe feltételekkel (pl.képzettség figyelembe vétele, törv nyes minimálbér fizetése) indult 2009-ben. A 2011. évi közfoglalkoztatási törvény ennél szigorúbb feltételeket szabott, így aki nem vállalja a bármiféle közmunkában való részvételt, elesik a segélytôl, miközben sok önkormányzat semmiféle munkát nem tud felajánlani. Felülvizsgálják a rokkant ellátásokat, és sok esetben munkaképesnek nyilvánítják a súlyos betegségben szenvedőket, akiknek ugyancsak nem tudnak munkát adni.

 

- A gyermekszegénység mértéke Magyarországon 2005 és 2010 között nôtt. Az UNICEF 10-es számú jelentése értelmében Magyarországon minden harmadik gyerek nélkülözőnek számít. Az MTA Gyerekszegénység Elleni Programjának négy leghátrányosabb helyzetű kistérségben készült reprezentatív adatfelvétele 2009 és 2011 között a gyermekes családok helyzetének jelentôs romlását mutatja. A Központi Statisztikai Hivatal adataiból az derül ki, hogy a lakosság 37%-a él a létminimum küszöb alatt. A Gyermekétkeztetési Alapítvány szerint naponta 20 ezergyerek éhezik, és 80 ezerre tehetô a veszélyeztetett gyerekek száma. A szegénységi arány 2010-rôl 2011-re 1,5%-kal 13,8%-ra nôtt, a szegénységi küszöb alatt élôk közel 1/3-a (30,3%-a) gyerek,a 0-17 éves gyermekek száma egy év alatt 39 ezer fô vel lett több.

 

- Az oktatási jogok biztosa jelentéseiben és vizsgálataiban egyáltalán nem érinti a gyermeki jogokat, eljárási hatálya meghatározásakor nem is említi az Egyezményt, a 2010. évi beszámoló az utolsó jelentés a témában. Egyetlen egyszer sem szerepel a gyermekjog, gyermeki jog kifejezés,törvénytárában nem szerepel a gyermekjogi egyezmény.

- Több ponton sérül azon gyermekek joga, akik felnôtt hozzátartozóiktól elszakítva érkeznek Magyarországra. A Magyar Helsinki Bizottság, az UNHCR és az Országos Rendôr-fôkapitányság 2010-es közös (háromoldalú) jelentése alapján előfordulnak olyan esetek, amikor kísérô nélküli külföl di kiskorúakat a szomszédos országokba visszaküldtek anélkül, hogy a magyar hatóságok meggyôzôdtek volna arról, hogy a gyerek szüleihez vagy megfelelô gyermekvédelmi intézménybe került volna. A magyar hatóságok a felnôttekre vonatkozó megállapodásokat alkalmazták a gyermekek visszaküldése során.

 

- Magyarország nem tett eleget a Bizottság által kifogásolt, 18 éves kor alattiak számára biztosítható jogi segítség, független és hatékony panasztételi mechanizmusok kialakításának. Nem tett eleget a diszkrimináció tilalmának sem, továbbá a fiatalkorúak bíróságait sem alakították ki, ellenkezőleg, a korábban ilyen ügyekre specializálódott bírók helyett a bárki tárgyalhatja a fiatalkorúak ügyeit, előzetes szakmai tapasztalattól függôen. A mai szabályozás a „végsô eszköz” helyett alapesetként alkalmazza az elzárás-büntetést. Ez komoly és súlyos visszalépést jelent a gyermeki jogok korábbi magyarországi érvényesülési szintjéhez képest. Magyarországnak nincs önálló törvénye a fiatalkorú elkövetôkrôl, és nincs önálló törvényi tényállás a fiatal felnôttekrôl sem.

- Hazánk közepesen fertőzött országnak tekinthetô, az alkoholfogyasztás/elsô részegség korhatára egyre lejjebb húzódik, de jelenleg nincs intézményes gyermek-és ifjúsági addiktológia az országban. Probléma továbbá, hogy a korábban elfogadott Nemzeti Drogstratégia a végrehajtást segítô akcióterv hiányában nincs hatályban. Problémás a gyorsan terjedô designer drogok (legal highs) szankcionálása, amelyre jelenleg nagyon lassan és késve reagálnak a megelôzô, segítô programok, figyelemfelhívás, nincs sürgôsségi listára vétel (emergency procedure).

 

- Magyarország kormánya nem foglal egyértelműen állást a gyermekprostitúcióval kapcsolatban, a belügyminiszter véleménye szerint

„a kiskorú prostituáltak nem fenyegetés és kényszer alatt, hanem önként válnak prostituálttá."Az áldozattá vált gyerekek csak esetlegesen részesülnek megfelelô és a szükségletüket kielégítô gondozásban a szakellátásba kerülésüket követôen. Számos esetben a gyerek iratanyaga nem, vagy hiányosan tartalmaz információkat arról, hogy a gyereket szexuálisan kizsákmányolták-e. Statisztikákra, célzott kutatásra, valamint egységes szakmai protokoll kidolgozására lenne szükség. Az új törvény rendészeti kategóriává teszi a gyerek prostitúciót: nem áldozatként, hanem bűnelkövetôként, szabálysértőként kezeli a prostitúcióra kényszerített gyerekeket.

 

 

.. Hát többek között ezért, és a Civil Jelentés további tartalmi pontjaiért vádolom hivatali mulasztással a fent felsorolt személyeket.

 

 

2014. április 15.

 

Dudás Anna