Törvénymódosításra van szükség!

„A nő, gyermeke születésekor újra szerelmes lesz egy kicsit. Hiszen emlékezzünk vissza, milyen az, amikor beleszeretünk valakibe: Elfogultak vagyunk, nem nézzük a hibáit, egyszerűen tökéletes és ő a legszebb nekünk. Mosunk, főzünk rá, szeretgetjük, puszilgatjuk éjjel-nappal. Ha sír, megvigasztaljuk, ha alszik, akkor lábujjhegyen közlekedünk, nehogy felébredjen. Ha beteg, rögtön visszük orvoshoz, éjszakázunk, virrasztunk mellette. Nem tudnánk már nélküle élni. Úgy kell már nekünk, mint a levegő. És ha szakítana velünk, belehalnánk.”

/Leitner Olga-Bakker, anya lettem/

.. és bele is halunk. Mert elveszik a bíróságon őket tőlünk. Indoklás:

- anyagilag/szociálisan az apa jobb helyzetben van

- az anya mellett nincs családi háttér, így két munkahelyen kellene dolgoznia és bébiszittert fogadnia ahhoz, hogy ugyanazt az anyagi biztonságot nyújthassa, mint az apa a magas pozíciójából.

 

Régi társadalmi beidegződés: egy anyától ok nélkül nem veszik el a gyermekét. Dehogynem.

Csak szét kell nézni a gyermekelhelyezési perekben. Azokban a perekben, ahol apuci gazdag - itt elnézik neki az általa, a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekményeket. Elrabolhatja, elhanyagolhatja, ellehetetlenítheti az anyjukkal való kapcsolattartást, a bíróságok ezt elnézik, mert pénze van, amiből nem kevés jut a bíró zsebébe is. Az anya bizonyíthatja, hogy az apuka bántalmazó, agresszor, nem számít. Pénze van, diktálhat. ...

Ha pénzed nincs, jogod sincs.

Ehhez asszisztálnak az iskolai, óvodai pedagógusok is azzal, hogy nem hajlandóak elmondani a valós helyzetet.

Törvénymódosításra van szükség.

Ott a másik oldal is, jóval bővebb és súlyosabb a lista:

A bíróságok első osztályúan teljesítenek akkor is, amikor az apát hagyják hiába küzdeni, mert nem a gyermek érdekeit nézik (az apák, ha küzdenek, az esetek többségében ezt egyedül teszik, mert nincs mögöttük családi támogatás. Érdekes.). Tehát, minél fiatalabb az anya, annál alkalmatlanabb arra, hogy a gyermekét elássa, különválás után.

Mert

- kezeletlen terhességi-gyermekágyi depresszió következtében csak azért, hogy mindenkinek bizonyítsa: ő jó anya, elkezdi mérgezni, azaz betegen tartani gyermekét. Az apa hiába bizonyítja, a bíróság erről a tényről nem vesz tudomást.

- az anya bűnöző életmódban él, jövedelmet kizárólag bűncselekmények elkövetése útján tud szerezni, a bíróság nem vesz erről tudomást, mert ebből az így szerzett jövedelemből neki is jut.

- az anya, amikor elköltözik, leteszi a gyermeket a gyermek nagyszüleihez, és éli tovább az életét, a gyermekkel nem foglalkozik. A bíró elnézi neki, hiszen ő maga is egyedülnevelő, az ő gyermekeit is a saját szülei nevelik - így tehát nem lát ebben az élethelyzetben semmi visszatetszőt.

- az anya a gyermek előtt éli változatos szexuális életét, majd kiteszi a gyermekét az udvarra, jégben-fagyban, mondván: most már nagy vagy, most már zavarsz az aktusok közben. A bíró mégsem találja ezt az élethelyzetet a gyermek pszichés fejlődésére károsnak, mondván: fiúgyermek, így neki nem számít, milyen erkölcsi alapokat kap az anyjától.

Ha valaki úgy gondolná, légből kapott történeteket olvas, ki kell ábrándítsam: mindegyik eset megtörtént, és történik, lévén ezek az ügyek még folyamatban vannak.

Ehhez hozzátartozik: ha a Legfőbb Ügyészségen feljelented a bírót (korrupció, bűnpártolás, hivatali mulasztással elkövetett kiskorú veszélyeztetése), akkor nem történik semmi. Ugyanúgy ő tárgyalja tovább az ügyet, mintha mi sem történt volna. Elfogultságot sem tudsz bizonyítani, mert minél többször jelzed, annál hamarabb kapod meg a törvényszéktől: nem az a lényeg, mit mond a peres fél, hanem az: mit mond ugyanerről az eljáró bíró. (és az LFÜ-től is könnyen megkaphatod: a továbbiakban beküldött beadványait olvasatlanul és megválaszolatlanul irattárba helyezem...)

Mert a gyermekelhelyezési perekben nem a gyermek, hanem a bíró a lényeg. A bíró személye, és ami nagyon fontos: a személyisége.

- ha megvesztegethető, akkor azért

- ha ő maga sem példás szülő, akkor azért

- ha pozícióhalmozó bíró, akkor azért, lévén nincs kihez jogorvoslatért fordulni, ha pl. az eljáró bíró a bíróság elnöke, de törvényszéki bíró is egyben. ...

Törvénymódosításra van szükség.

A bírósági eljárásokban nem számít a gyermek érdeke.

Ha a különélő szülő veszélyeztetést jelent, és bizonyít, akkor annak ellenére, hogy a kiskorú veszélyeztetése bűncselekménynek számít, nem a büntető-, hanem a polgári bíróság tárgyalja. Hogyan? Miért?

Mindez önmagában is probléma, de a legfőbb probléma mégis az: azért kell a korrupt, szakmailag alkalmatlan és hozzá nem értő bíróságokhoz fordulnunk ezekkel az ügyekkel, mert a gyámhivatalok szintén korruptak, szakmailag alkalmatlanok és hozzá nem értők. Ezt tetőzve még dolgozni is lusták. Miközben ombudsmani állásfoglalások születnek a gyámhivatalok sorozatos mulasztásairól, nem kérnek sem alkalmassági vizsgát a gyermekvédelem terültén dolgozóktól, sem pedig hatékonysági mutatót nem készíttetnek velük a munkájukat illetően.

Ne mondjátok nekem, hogy ez pénz kérdés, és azért ilyenek, mert nincsenek megfizetve. Nem. Azért ilyenek, mert szociálisan érzéketlen a legtöbbje, vattába csomagolt királykisasszonyok ülnek a gyámhivatalokban, akik anyuci, vagy apuci keze nyomán kerültek pozícióba. Fogalmuk nincs arról, mit él át a gyermek, mit él át a szülő ebben a harcban, ebben az élethelyzetben. Mivel ők tehetetlenek, így nem marad más út a gyermekeink védelmének érdekében, mint a bíróság.

Magyarországon családjogi bíróság fogalma nem létezik- sem elméletben, sem a gyakorlatban, így családjogra sem szakosodnak bírák. Ezért fordulhat elő az, hogy a gyermekek ügyeiben eljáró bírák szakképzetlenek és hozzá nem értők. Hatalmas probléma, hogy még ügyvédek is csak a legritkább esetben szakosodnak családjogra, gyermekjogra pedig szinte egy sem. Mert ebben nincs pénz. A kötelmi-, a vállalkozói- és az öröklési jogban van, hát erre van diplomájuk. Mégis elvállalják a gyermekelhelyezési ügyeket, miközben fogalmuk nincs arról, mely jogszabályokat használhatnának fel az eljárás folyamán.

Miért? Mert őket nem a gyermekek jogainak képviseletére fogadjuk fel, hanem a mieinkre. A felnőttek jogát képviselik, nem a gyermekekét. A bírónak meg eleve nem jut eszébe az, hogy egy gyermeknek jogai is vannak, így természetessé válik, ha a gyermekek jogait és érdekeit nem veszik figyelembe a peres eljárásokban.

Törvénymódosításra van szükség.

Nyilvánvaló tény: a gyermekelhelyezési, és a gyermekelhelyezés megváltoztatása perekben kizárólag a legritkább esetben rendelnek ki szakértőt, annak megállapítására, hogy melyik fél alkalmasabb a gyermek nevelésre. Mintha a bíró számára ez nem volna fontos.

Tény: törvény tiltja meg az ombudsmannak, hogy a bírósági eljárásokban megvizsgálhassa, milyen szinten, milyen mértékben sérülnek a gyermekek jogai. Miért? Talán csak nem a vak komondor esete kicsiben? Hiszen a családon belüli erőszakot sem akarták a bűncselekmények között szerepeltetni az asszony- és gyermekverő képviselők. Feltételezem, ennek alapján, hogy azért nem avatkozhat be az ombudsman a gyermekelhelyezési perekbe, mert a képviselőknek kényelmesebb úgy elválni, hogy a gyermekek elvételével végképp a földbe taposhassák volt asszonyaikat - pusztán hiúságból.

Törvénymódosításra van szükség.

Hogy a gyermekek mindenekfelett álló érdekei érvényesülhessenek a bírósági eljárásokban.

Hogy az alkalmatlan bírákat kiszűrhesse az ombudsman, hiszen javaslatot tehet a folyamatosan jog- és törvénysértő bírák felmentésére, illetve a bírói rendszer átreformálására.

Ha sikerül elérnünk azt, hogy az ombudsman beavatkozhasson a bírósági eljárásokba, talán a gyermekek jogai is érvényesülhetnének. Talán nem nevelne ki a mi társadalmunk olyan generációt a jövő vonatkozásában, amelyik kizárólag lelkileg megrokkant gyermekekből áll majd.

Mi tesszük ezt velük.

Azzal, hogy homokba dugjuk a fejünket.

Azzal, hogy nem látunk tovább a saját problémáinktól, a saját bírósági ügyünktől.

Azzal, hogy nem fogunk össze.

Azzal, hogy nem állunk ki értük, hanem csak szövegelünk erről.

Itt nem a nemekkel van baj, hanem azzal, hogy a gyermekek érdekeit nem veszik figyelembe. Sem a nő, sem a férfi. Sem a nemtelen bíró. Mert teljesen mindegy, hogy az eljáró bíró nő, vagy férfi, a zsebe, ha megtelik, akkor már a pénz szagát érzi, nem a gyermek érdekeit nézi.

A legnagyobb baj az: a bíróságon már nem anya áll szemben apával, hanem a nő a férfival. Mert anya és apa is tudná, érezné, mi a gyermekének érdeke. A nő és a férfi csak azt tudja: mi a nő és mi a férfi érdeke - miközben a gyermek felőrlődik, megnyomorodik kettejük között. Mert elfelejtik, hogy ők nem nők, és nem férfiak, hanem anyák és apák!

.. és ezt a bíró is elfelejti. A tárgyalóteremben ő sem nem anya, sem nem apa, hanem a király a pulpituson, aki egyszerre 3 ember életét nyomorítja meg a döntésképtelenségével és hozzá nem értésével, miközben a saját tökéletességének teljes tudatában van. ....

Törvénymódosítást kell kezdeményezni annak érdekében, hogy a gyermekek jogainak sérelmét vizsgálni lehessen úgy a bírósági, mint a rendőrségi és az ügyészségi eljárásokban.

Ha egyetértesz a fent leírtakkal, kommenteket kérek és várok. Ha nem értesz egyet, akkor azért. Egy helyzettanulmány elkészítéséhez szükség van úgy a pro-, mint a contra érvekre. A helyzettanulmány elkészítése pedig az alapja lesz annak, hogy bizonyítani tudjuk majd:

TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSRA SZÜKSÉG VAN. ....

 

2014. 03. 19.

 

Dudás Anna

Látogatottság

4791569
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
2139
1776
3915
4769084
89875
117747
4791569

Your IP: 3.145.88.241
2024-12-24 18:33