Az LMP törvényjavaslatot terjeszt az Országgyűlés elé, amely alapján végrehajtást csak abban az esetben lehet elrendelni, ha az eredeti hitelszerződést a bíróság érvényesnek nyilvánítja. Az LMP javaslatában a PSZÁF felhatalmazást kapna arra, hogy rendeletben határozza meg: milyen feltételek esetén nem érvényes a szerződés. A javaslat szerint ezeket a feltételeket a bíróságnak kötelezően vizsgálnia kellene, mielőtt a hitelező követelését érvényesítené és kilakoltatná az adóst.  Az árverések továbbra is folytatódnak, miközben egyéni perekben már többen sikeresen támadták meg a hitelszerződést. Ezt a kétirányú folyamatot szabályozni kell, nem lehet az állam tétlensége mellett százezreket az utcára tenni olyan szerződések alapján, amelyek felvetik a hibás termék és az erőfölénnyel való visszaélés lehetőségét a bankok részéről.
„Az olyan szerződésekre alapozott végrehajtásoknak, amelyek egyre nagyobb számban bizonyulnak semmisnek a magyar bíróságok előtt, azonnal véget kell vetni.” – jelentette ki Ertsey Katalin és Gál Anita az MTI-hez eljuttatott közleményében.
Mint ismeretes, a hitelszerződések esetében nem csupán az bizonyosodik be egyre gyakrabban a bíróságokon, hogy maga a szerződés érvénytelen, hanem az is, hogy úgy indulnak végrehajtások és a pénzintézetek úgy kezdik érvényesíteni a követeléseiket, hogy a szerződést fel sem mondják. Az a tény is egyre gyakrabban lát napvilágot, hogy a közjegyzők, az eleve nem jogszabályoknak megfelelő szerződések érvényességét alátámasztó, szintén nem a jogszabályoknak megfelelő közjegyzői okiratokat a jogszabályoknak nem megfelelő záradékokkal látják el. S ha mindez nem elég, a nem jogszabályoknak megfelelő – így célját be nem töltő – záradékokat követően a végrehajtó úgy állítja ki a végrehajtási lapokat, hogy azok már alapjaiban nem felelnek meg a hatályos jogszabályoknak. S ez az a teljes folyamat, amely után sor kerül a kényszerárverésekre, és a kilakoltatásokra – szintén nem a törvények által meghatározott módon és formában.
Tény az is, hogy a kényszerárverések folyamatában az ingatlanok túlnyomó többségében gyermekes családok élnek. Ezekről a gyermekekről nem gondoskodik az állami gyermekvédelmi rendszer, annak okán, hogy a munkájukat, tevékenységüket előíró törvények nem tartalmaznak ezen eljárásokban való, kötelező részvételre előírásokat és rendelkezéseket. A gyermekvédelemben közreműködő közalkalmazottak számára a munkájukat előíró törvényben csupán a gyermek saját szüleitől, illetve a képző intézményeiktől való védelmének előírása szerepel.
Az eleve nem érvényes szerződések alapján érvénytelen záradékokkal ellátott, jogszabályok megkerülésével kiállított végrehajtási lapok alapján indult gátlástalan végrehajtási eljárások – mint közigazgatási hatósági eljárási forma -, amely bár a szülőkkel szemben indul, de végső soron a gyermekeket érinti, szintén egy olyan, gyermekeket veszélyeztető körülményt teremt és generál a család életében, amelyben a gyermekvédelem rendszerének hatékony és haladéktalan fellépése elengedhetetlenül szükséges. S ennek a speciális védelemnek nem a szülőkkel szemben kell érvényesülést szerezni, hanem a szülők és gyermekeik mellett, a családért, és a gyermekek jogainak érvényesítéséért.
A gyermekvédelmi szakemberek egy végrehajtási eljárásba már – szinte - csak közvetlenül a kilakoltatás napján kapcsolódnak be, és annyit tesznek – azt állítva, hogy ezt a gyermek érdekében teszik -, hogy a gyermeket hatósági gondozásba emelik a szülei mellől. Mindezt úgy, hogy maga a szülő tulajdonképpen nem teremt a gyermeke számára veszélyeztető körülményt. A veszélyeztető körülményt ugyanis a végrehajtó teremti meg azzal, hogy kettős – sőt többes - eljárás alá vonja a szülőket, egy tulajdonképpen a hatályos jogszabályoknak nem megfelelő közjegyzői okirat, záradékolás és az ezek alapján kiállított végrehajtási lap rendelkezései szerint.
Hogyan? Elsőként végrehajtja a fizetéseket, a szociális ellátásokat, a gyermekek után és jogán járó állami juttatásokat, majd ezzel együtt azonnal a család bankszámláját is, miközben kitűzi árverésre az ingatlant, amelyben a család lakik. Természetesen e közben nem hajlandó szóba állni a családdal, nem ad nekik sem személyes találkozásra lehetőséget, sem részletfizetési kedvezményt, nem közvetít a végrehajtást kérő és a család között. A végrehajtók munkáját előíró törvény szerint nem így kellene eljárniuk, ezzel szemben nemcsak, hogy a jogszabályokkal ellentétesen – tulajdonképpen szándékosan – semmizik ki az adósokat és családját, hanem az ily módon végrehajtott összegeket még csak el sem juttatják a végrehajtást kérők számára ahhoz, hogy a végrehajtást kérő – látva a család fizetési szándékát – hajlandó legyen elállni a kényszerárverési szándékától, és ezzel megmeneküljön a család az utcára kerüléstől.
Csakhogy e közben a folyamat közben a gyermekek szociális biztonsághoz való joga sérül, hiszen a szülei – mivel a végrehajtó szinte minden forintjukat elviszi – ellátni őket a számukra megfelelő mértékben nem tudja, és a gyermekvédelem rendszere nem lép közbe. Sérül a gyermek családban való nevelkedéshez való joga is azzal, hogy a szülei mellől hatósági gondozásba emelik, és a gyermekvédelem nemcsak, hogy nem segít a gyermekeknek ezen jogukat érvényesíteni, hanem még ő maga követi el ezt a kirívó jogsértést a gyermekekkel szemben, hogy nem vizsgálja meg: valóban a szülő teremtette-e meg a kilakoltatás által okozott kiskorút veszélyeztető körülményt, vagy ezzel ellentétben egy közigazgatásban dolgozó hivatalnok (értsd: végrehajtó) azzal, hogy a hivatalával visszaélve a hatályos törvényeknek nem megfelelve, és visszaélve a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel járt el.
Sérül a gyermekek családban való nevelkedéshez és saját családjához való joga is, a gyermekvédelem rendszere mégsem lép közbe, hanem ezzel ellentétben, ő maga asszisztál ehhez a jogsértéshez is. A gyermekvédelem ugyanis ezt a jogát a gyermekeknek egy tollvonással elveszi, és kiemeli őt a szülei mellől, nem tesz meg mindent azért, hogy a gyermekek számára olyan körülményt segítsen teremteni, amelyek már nem veszélyeztetnék sem őt, sem a családjukat, ily módon együtt tartva a családok százezreit. Pedig elméletileg a nemzetközi alapokmányok, melyek a gyermekek mindenekfelett álló érdekeiről rendelkeznek, ezt írnák elő Magyarország számára is. Hiába – ez országunkban figyelmen kívül marad.
Mindaddig tehát, míg politikusaink – sajnos – nem látják csak a fát, amely mögött erdő húzódik, ezzel együtt kizárólag egy-egy részprobléma, és nem a teljes egész megoldására törekszenek, mindaddig a gyermekek joga országunkban érvényesülni nem fog, ezzel együtt a végrehajtási eljárások sem fognak a törvényi rendelkezéseknek megfelelően működni. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva nem, hogy a gyermekvédelmi hatósági eljárásban dolgozó közalkalmazottak tevékenysége nincs a szükséges mértékben és részletességgel szabályozva, és ezen túlmenően egy olyan, jog- és törvénysértésekkel megtűzdelt közigazgatási hatósági eljárássorozat végén csöppennek be a család és gyermek életébe, amikor már sem más megoldási lehetőségük, sem pedig felülvizsgálatra irányuló lehetőségük – idő és jogszabály hiányában - nem marad.
2013. június 10.
Dudás Anna