Egy kétségbeesett édesanya segélykiáltása!
2011. szeptemberben kimentünk Ausztráliába nyaralni, körül nézni. 6 hónapos vízumunk volt. 27-28 hetes terhesen utaztam. 2. gyermekemet vártam. A gyermekek apukája kint kezdte a bántalmazásomat, már a terhességem alatt is és miután megszületett a kisfiunk, folytatta. Fizikailag is lelkileg is bántalmazott. Listát készített, hogy mihez nincs jogom: pc, tv, pénz babakocsi, tusoló, kaja, ágy, stb. Volt, hogy az alig 2 éves kislányomat öltöztettem éppen guggolva a kislánnyal szemben, már a kilencedik hónapban jártam, nem értettünk valamiben egyet, a volt párom felugrott megragadta a hajam és úgy cibált fel a földről. Egy másik alkalommal, ekkor már meg volt a 2. gyermekünk, szintén szóváltást követően megint a kislány szeme láttára többször földhöz vágott, úgy hogy a cipőtartó állvány, amire ráestem darabokra törött. Ezekben az időkben már csak a vezetéknevemen szólított, nagyon lekicsinylően viselkedett velem. Ilyen kijelentést és utasítást tett: "Kovács! Mától 1 hétig csak vizet ihatsz, semmi kaja, tilos az ágyban aludnod és tusolnod!" Mondanom sem kell, hogy a pár hónapos babámat szoptattam.
Volt olyan alkalom, hogy a 4 hónapos kisfiamat fogtam az ölemben, és úgy rugdosott meg.
Egyik nap úgy ment el, hogy mire visszajön, takarodjak el onnan, mert ha nem, kidobálja az összes cuccomat. Este, amikor visszaért, természetesen nem voltam hajlandó otthagyni a gyermekeimet, ezért kidobálta a lakásból az összes ruhámat, én a picivel kimenekültem a lakásból, át a szomszéd lakásba, ahol az ő unokatestvére élt. Az éjszakát ott töltöttem. Felhívtam a magyar nagykövetséget, hogy ilyen esetben mit tudok tenni, ők azt mondták menjek el a rendőrségre. Másnap az apuka átjött, a táskámból ki akarta venni az útlevelünket (a gyermekekét és az enyémet), de nem hagytam, így földhöz vágott és megrugdosott. Betelt a pohár, elmentem a rendőrségre. Mivel nem beszélek angolul, tolmácsot kértem és megtettem a feljelentést. Azonnal segítettek, szóltak a gyermekvédelmi egyesületnek és a nővédelmi egyesületnek, így szállást is biztosítottak nekünk (a gyermekeimnek és nekem), mivel az apuka ellen ideiglenes távol tartási végzést adott ki a rendőrség.
Néhány napig egy motelben voltunk elszállásolva, közben a gyermekvédelmi egyesület megvette hármónknak a repülő jegyeket, így haza tudtunk jönni. Itthon is elkezdődött a kálvária, ugyanis az apuka édesanyja eljárást indított ellenem a gyámhivatalnál hogy veszélyben vannak nálam a gyerekek és azonnal vegyék el tőlem őket. A gyámhivatal nem adott helyt a kérésének, mert nem látta indokoltnak. Eközben gyermekelhelyezési pert indítottunk, ők 1 nappal hamarabb adták be a keresetet. Ekkor a nagymama a rendőrségnél is feljelentést tett ellenem. Kitalálták, hogy alkoholfüggő vagyok, hogy elhanyagolom a gyermekeimet, hogy bántom őket, stb. Persze mindebből semmi nem igaz, csupán a bosszú vezéreli őket. Később már a kislány szexuális molesztálásával folytatták a vádaskodásaikat. Az apuka csak a harmadik tárgyalásra jött haza.
Ezután az igazságügyi minisztériumban egy másik pert indított, merthogy szerinte elraboltam a gyerekeket. Itt azt vizsgálták, hogy jogszerűen hoztam-e haza a gyerekeket, vagy sem. A bírónőt semmi nem érdekelte ezen kívül, sem a bántalmazások, sem a távol tartás, sem az hogy a kinti hatóságok menekítettek minket haza. Ezeken a tárgyalásokon egyszer sem jelent meg az apuka, rengeteg valótlan állítást, rágalmazást csatolt be. 2013. Június 3-ikán a bírónő lezárta a tárgyalást, az apukának adott igazat, így a gyerekeket vissza kell vinni Ausztráliába.
Másfél éve csak velem vannak a gyerekek, az apuka még a kapcsolattartás lehetőségével sem élt.
Ez nem igazság! Hogy lehetett így dönteni, kértük igazságügyi szakértő kirendelését, nem rendelték ki. Kértük a gyerekek pszichológiai kivizsgálását, ezt sem tették meg. Szeretném ezt nyilvánosságra hozni, segítséget kérni, ha valaki jogilag tudna segíteni. Nem veszíthetem el a gyermekeimet ennyi hazugság által. Kérem, segítsenek.
A segítséget egyik tagjának „A családon belüli erőszak ellen” nevű Facebook csoport kéri.