Ősztől emelkednek a tankönyvárak
A tankönyvellátás rendszerének átalakítása miatt emelkedni fognak a tankönyvek árai. Az új szabályozással ugyanis a Fidesz először monopolhelyzetbe hozta a terjesztésben a Könyvtárellátót (ismertebb nevén KELLO-t), majd a terjesztés árrését az eddigi átlagos 12 százalékról a nem kis példányszámú tankönyvek esetében 20 százalékra emelte, amely komoly áremelkedéshez vezet.
„Mindeközben soha nem látott káosz uralkodik az új rendszer miatt a tankönyvellátás területén, amely már az őszi iskolakezdést veszélyezteti, hiszen a jogszabályi és határidőbeli csúszások miatt az sem garantált, hogy időben eljut minden gyerekekhez a szükséges tankönyv. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy az őszi tanévkezdés évről évre egyre több család számára jelent komoly anyagi nehézséget, amelyet tovább súlyosbít ez az áremelkedés.” – hívta fel a figyelmet az MTI-hez eljuttatott közleményében Farkas Gergely, a Jobbik képviselője, majd így folytatta: „Tekintettel az iskoláskorú gyermeket nevelő családok támogatásának szükségességére, ahelyett, hogy a Könyvtárellátó hasznát növelnék, a tankönyvek árát épphogy csökkenteni kellene. A nemzeti ellenzék ezért benyújtott egy határozati javaslatot, amelyben kezdeményezzük az indokolatlanul magas árrés 7 százalékra csökkentését és ezzel párhuzamosan a tankönyvek árának 13 százalékos mérséklését.”
A tankönyvek árai azonban nem csupán a tankönyv ellátó rendszer sajátosságai folytán drágulhatnak. Drágábbá teszik a kiadók által kifizetendő szerzői jogdíjak is, melyek árdrágító hatását egy 2004-es jogszabály módosítás tette lehetővé, beépítve azt a tankönyvek eladási árába. Ezeknek a jogdíjaknak nincs felső határa, a kiadók még azokat a költségeiket is ide sorolják, mely a szerzői jogdíjak jogutódjainak felkutatásával járnak. József Attila, Örkény, stb. nagy szerzőink művei után is kötelezően jogdíj fizetendő az örökösök számára. Általánosságban elmondható, hogy egy tankönyv árának a 12%-át teszik ki a szerzői jogdíjak. Hogy ezt miért a diákoknak kell megfizetni, a módosított jogszabály nem tartalmazza.
Drágulnak a tankönyvek abban az esetben is, ha az uniós normáknak való megfelelés érdekében a tankönyvet jobb minőségű papírra nyomtatják, illetve több ábrát, és grafikont tartalmaznak, ezekben az esetekben ugyanis a nyomdák magasabb költséggel dolgoznak. Szintén érthetetlen, hogy a tanuláshoz való jog, mint a gyermekek alapjoga, hogyan egyeztethető össze ezt az alapjogot kiszolgáló technikai költségelem diákok általi kötelező megfizettetésével.
A közellátásban elkövetett árdrágítás, mint bűncselekmény napjainkban nem került szabályozásra. Szabályozták viszont 1944. évi VI. törvénycikkel:
„3.§. Az árdrágító visszaélés bűntett, és büntetése 5 évig terjedhető fegyház, ha elkövetője a cselekménnyel 20 000 pengőt meghaladó illetéktelen nyereséget ért el, vagy törekedett elérni, avagy tudatosan arra törekedett, hogy illetéktelen nyereségből állandó keresetforrásra tegyen szert (üzletszerű elkövetés).
4.§. Árdrágító visszaélés bűntette esetében a bíróság az elítéltet az államkincstár javára belátása szerint megállapítandó összegű s az elítélt egyéni és vagyoni viszonyaihoz, a cselekménnyel illetéktelenül elért vagy elérni kívánt haszon, valamint a cselekményből a közérdekre hárulható veszély nagyságához mért vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezheti. A vagyoni elégtétel a cselekménnyel illetéktelenül elért vagy elérni kívánt nyereség többszörösében is állhat; vagyoni elégtétel címén az elítélt egész vagyonának elkobzását is el lehet rendelni.
5.§. Az árdrágító visszaélésekre vonatkozó jogszabályok szempontjából a közszükségleti cikkel egy tekintet alá esik közszükségleti cikk fuvarozása, továbbá ipari vagy kereskedelmi vállalkozás részéről közszükséglet kielégítésére végzett munka vagy másnemű szolgáltatás is.”
Emellett az 1920. évi XXVI. törvénycikk is megemlékezik az árdrágítás bűncselekményéről, és annak büntetési tételeiről:
„1.§. A bíróság az alább felsorolt bűntettek és vétségek eseteiben a kiszabott szabadságvesztés büntetés mellett a férfinemhez tartozó elítéltet botbüntetésre ítélheti, ha úgy találja, hogy tekintettel az eset összes körülményeire, különösen a cselekmény elkövetésében megnyilvánuló megátalkodottságára, mértéktelen nyerészkedési vágyára vagy a mások érdekei iránti lelketlen érzéketlenségére, a büntetés célja az illető törvényben meghatározott büntetés alkalmazásával el nem érhető. Botbüntetést csak a következő bűntettek és vétségek eseteiben lehet alkalmazni: … az árdrágító visszaélés bűntettének eseteiben.
2.§. A botütések száma felnőttre tíznél, fiatalkorúra ötnél kevesebb és huszonötnél több nem lehet. Ha a botbüntetés, tekintettel az elítélt egészségi állapotára, egészben vagy részben végre nem hajtható, helyébe az illető törvény korlátai között szabadságvesztés büntetés lép. Egy-egy botütés helyébe három naptól egy hónapig terjedő szabadságvesztés büntetés állapítható meg. A botütések számát s a végre nem hajtható botbüntetés vagy egyes botütések helyébe lépő szabadságvesztés büntetés tartamát a bíróság az ítéletben határozza meg.
4.§. A botbüntetést a bíróság s az ügyészség egyik tagjának (ügyészségi megbízottnak) s a hatósági orvosnak jelenlétében a nyilvánosság kizárásával kell végrehajtani. A botütéseket az ügyészség vezetője részéről kijelölt fogházőr felnőtteknél 75 cm hosszú és 2 cm vastag mogyorófabottal foganatosítja. Fiatalkorú egyénnel szemben korához és testi fejlettségéhez mérten megfelelő spanyolnád vagy más minőségű vessző alkalmazandó.
5.§. A szabadlábon levő s a botbüntetés végrehajtása végett megjelent vagy előállított elítéltet a botbüntetés végrehajtásáig lehetőleg magánelzárásba kell helyezni s vele úgy kell bánni, mint a fogházbüntetésre elítéltekkel.
7.§. Ezenfelül az elítéltet iparigazolványának vagy iparengedélyének vagy ezt pótló hatósági engedélyének elvesztésére kell ítélni és egy évtől öt évig terjedhető időre el kell őt tiltani az ítéletben megjelölendő vagy általában közszükségleti cikkekkel való kereskedéstől; külföldi elítéltet az országból ki kell utasítani s a visszatéréstől örökre el kell tiltani, a belföldit öt évig terjedhető időre ki kell tiltani a községből, amely nem illetőségi helye; el kell rendelni az ítéletnek vagy rendelkező részének az elítélt költségén falragasz vagy hírlap útján közzétételét és ezenfelül az oly elítéltet, akinek nyílt üzlete van, arra kell kötelezni, hogy üzlethelyiségében, üzletének ajtaján vagy kirakatában feltűnő helyen fél éven át az ítélet rendelkező részét feltüntető táblát tartson kifüggesztve.
8.§. Árdrágító visszaélés bűntette miatt öt évig terjedhető börtönnel és ötszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, valamint az 1. §-ban felsorolt egyéb mellékbüntetésekkel büntetendő az, aki az 1. § alá eső valamely cselekményt a közellátás érdekét súlyosan veszélyeztető mértékben vagy üzletszerűen követte el.”
Hová tűntetek, régi, szép törvények? …
Dudás Anna
2013. május 19.