Újabb társadalmi szervezetek és politikai tényezők, köztük országgyűlési képviselők kapcsolódtak be a lélekmentés néven ismertté vált fagyhalál elleni országos kampányba. A résztvevők elhatározták, szervezeteik révén minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy megmentsék a fagyhaláltól a vészhelyzetbe került embereket, de azt is tudatták, hogy az állami intézkedések hiányát nem tudják pótolni – jelentette a kampányt szervező Magyar Szociális Fórum szombaton, a pénteken megtartott II. lélekmentő tanácskozás határozatairól.
Dávid élete
Társadalomtörténeti fotót osztok meg Önnel, kedves olvasó. Dávid fényképét. A kisfiúét, akit az a Judit asszony hozott a világra, akit 2012. november 15-én társadalmi összefogással és emberi kiállással megvédtünk a közvetlen kilakoltatástól.
Mi legyen azokkal az embermilliókkal, akik kiszorulnak a termelésből, nincs munkájuk és jövedelmük, nem tudnak miből megélni? Ez a kérdés állt annak a vitának a homlokterében, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézete rendezett telt ház mellett, csütörtökön Budapesten „Szociális piacgazdaság és jóléti állam az Európai Unióban” címmel.
Gyilkos kórral küszködő 50 éves asszonyt nyilvánítottak gyógyulttá és munkaképessé, megakadályozva, hogy rokkant ellátásban részesülhessen – adta hírül szerdán a Magyar Szociális Fórum az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport beszámolója alapján.
Az illetőt méhrákkal, majd tüdődaganatokkal műtötték, autoimmun betegségben és magas vérnyomásban szenved, dermatitise miatt szteroid kezelésben részesül. Halmozott egészségügyi gondjai miatt depresszió lett úrrá rajta. A súlyos beteget munkaképessé nyilvánították, és tudatták vele, hogy nem jogosult rokkant ellátásra.
BELÉPNI TILOS?
Gyakran feltártunk méltatlan emberi sorsokat a rokkantakról. Főleg azokról írtunk eddig, akik már hosszú évek óta rokkantak és az új rokkant-törvény kapcsán ki penderítették őket az ellátórendszerből, vagy drasztikus visszaminősítésük által segélyes pénzeket kapnak. Rehabilitálhatónak vélelmezve őket, maximum 3 évig maradhatnak még az ellátórendszerben és utána mindennek vége. Manapság, 50-60 éves súlyos betegeket kényszerítenek egy élet munkájában megrokkantan öngondoskodásra úgy, hogy semmilyen munka nem várja azokat sem, akik csökkentett munkaidővel még esetleg foglalkoztathatók lennének. A legszomorúbb, hogy erre, a társadalom még csak fel sem horkan. Még annyit se mond senki, hogy ejnye-bejnye, ezt azért mégsem így kellett volna csinálni a betegekkel? Most, egy olyan esetet szeretnénk bemutatni, amikor egy súlyos beteg ott áll az ajtóban, de nem nyer bebocsájtást az ellátórendszerbe, pedig a gyilkos-kórral évek óta heroikus küzdelmet kell vívnia. Vegye tudomásul, hogy az ellátórendszerbe nem mehet, oda belépni tilos?