Alább közreadjuk az MSZF alapítójának jegyzetét, melyet "Kilóg a lóláb" címmel írt
Nem emlékszem, valaha is felemelte volna szavát Amerika a szegénység ellen, legyen az magyar, afrikai, vagy amerikai. Azt viszont tudom, hogy ha az amerikai tőke érdekei forogtak kockán, mindig felemelte a szavát, sőt, a fegyverek hangját is hallatta. Ha érdekei úgy kívánták, a hazugságtól sem riadt vissza: megszállta Irakot, nem létező tömegpusztító fegyverei ürügyén. Se szeri se száma Amerika háborúinak, katonai beavatkozásainak, puccsainak a II. világháború óta. A Pax Americana-ba és a demokratizálásba milliók haltak bele, váltak nyomorékká, vagy szegényedtek el Vietnamtól Afganisztánig.
Legyen az elnök demokrata, vagy republikánus, a rendszer lényege mit sem változott: az amerikai fináncérdek mindig és minden körülmények között elsődleges maradt mindenki mással, és minden mással szemben. Velünk szemben is. Amíg kormányaink nem Keletre nyitottak, hanem beérték a Nyugattal, és az amerikai akarat úgy érvényesülhetett hazánkban, mintha nem is volnánk saját házunk urai, senki sem emelt kifogást a korrupció ellen. De amióta merjük kimondani, hogy békében akarunk élni a Kelettel, nem akarunk háborúzni vele senkinek a kedvéért, békés rendezést akarunk Ukrajnában, a kisebbségek autonóm jogainak biztosításával, orosz gázt akarunk, ellenezzük a szankciópolitikát, és nem akarunk idegen NATO-csapatokat magyar földön, hirtelen korruptak lettünk. Mint ahogyan korruptak lettek a szlovákok és a csehek is, akik szintén jó viszonyra törekszenek Oroszországgal. Korrupció csak ott „nincs”, ahol az amerikai érdekek kiszolgálása még a szuverenitás-féltés ösztönénél is erősebb. Nincs korrupció sem Romániában, sem Lengyelországban, jóllehet mindketten korruptabbak nálunk, legalábbis a hivatalos világlista szerint! A „tisztakezű” Amerika csak azokon kérné számon a megvesztegetés bűnét, akik nem adják be derekukat neki? A válasz oly kézenfekvő, hogy nincs szükség szót fecsérelni rá. Nincs, mert hiszen senki sem tagadja, hogy korrupció Magyarországon nem csak létezik, hanem magas köröket is érint – mint arról konkrét személyek esetében tudomást is szerezhettünk jó párszor. De ki merné állítani, hogy az előző kormányokra a megvesztegethetőség gyanújának puszta árnyéka sem vetődhetett? Csak hát, ők az amerikai nótát fújták, így azután szemet hunytak korruptságuk felett. Vajon Washingtonból szeretnék tisztára mosni őket? Hogyan, ha a magyarok többsége nem hisz bennük? Marad az utca és a tüntetés. A következő december 16-án. Merné-e bárki is állítani, hogy a tömeges felháborodásnak ne volna alapja? Hogy ne kellene öklünket ráznunk az elszegényedés és a nyomor, az alultápláltság és a gyermekéhezés, az elképesztő méreteket öltő társadalmi egyenlőtlenség, a fiatalok kilátástalansága láttán. A devizahitelesek átverése, a rokkantak kisemmizése, a lakhatást követelő Emma néni elmegyógyintézetbe zárása, nyolc és tízgyermekes családok kilakoltatása, a tömeges fagyhalál, a szegregációs iskolatörvény, a demokratikus szabadságjogok, így a véleménynyilvánítási szabadság súlyos korlátozása, a valóságot megszépítő hazug kormánypropaganda, a kisebbséget ellehetetlenítő választási törvény, az alaptörvénnyel szentesített demokrácia-deficit, és persze a korrupció ellen. Dehogy nincs alapja! De vajon ki gondolhatja komolyan, hogy a béke és a jó viszony Oroszországgal, a zavartalan kereskedelem és a biztonságos gázutánpótlás ellenkezne súlyos társadalmi bajaink orvoslásával? Miféle fanatizmus mondathatja valakivel, hogy én a Nyugathoz akarok tartozni, és a Kelet nem érdekel, miközben az ország elszegényedik? Puszi barátság a Nyugattal, tovariscsi konyec a Kelettel? Kinek jó ez, rajtatok kívül? Mert hiszen akik eddig felszólaltak az Amerikának oly kedves legutóbbi megmozdulásokon, kivétel nélkül mind-mind elítélték a jó viszonyt Oroszországgal, és a Kelettel általában is! Tették ezt a szabadelvűség, a demokrácia és az emberi jogok jegyében. Mintha az emberiség zömét befogadó Keleten holmi aljanép élne! Miféle erkölcsi alapról hirdetnek igét ezek az újdonsült néptribünök? Hogyan akarna valaki megélhetési gondot orvosolni, miközben megfosztaná az országot természetes gazdasági és emberi kapcsolataitól? Legyen az keleti vagy nyugati. Innen a gyanú, hogy mire megy ki ez az egész. Mert ha arról van szó, hogy dacosan semmibe vegyük földrajzi köztes helyzetünket Kelet és Nyugat között, és hátat fordítsunk a realitásoknak, feláldozva nemzeti érdekeinket az óceánon túli érdekek oltárán, akkor ezt a vonulatot nem szabad támogatni! Már csak azért sem, mert önnön jogos követeléseinek valóra válthatóságát is kétségessé teszi! Vagy netán’ Amerikától remélnék az olcsó gázt Gyurcsány és Bajnai csemetéi? Vagy Amerikának akarnák eladni a magyar almát? Akik idehaza tapsikolnak, vagy netán’ még ihletői is a velünk szemben tanúsított amerikai magatartásnak, azzal sem számolnak, hová vezethet a liberalizmus erőltetése Magyarországon. Láthattuk, hogyan vezetett a kétharmados többséghez és társadalmi következményeihez Gyurcsány és Bajnai antiszociális neoliberalizmusa. Ki akarná ezt elölről kezdeni? Mert hiszen ugyanazt hirdetik, mint amit akkoriban műveltek. Kivel akarjátok felváltani Orbán kormányát? Hol az erőtök hozzá? Tényleg nem látjátok, hogy vészhelyzetben a jobboldal összezárna, és a Fidesz egy része biztosan összefogna a Jobbikkal? Vajon nem ez az alternatíva valószínűbb veletek szemben? Hiszen máris erre utal a Jobbik erősödése a Fidesz gyengülése közepette! Ezt akarná Amerika? Ha nem, akkor miért nem méri fel politikájának várható következményeit? Nem tetszik látni, hogy a hazánk megrendszabályozására irányuló igyekezet, a gyarmatpolitikát idéző szemlélet nacionalizmust gerjeszt, és szélsőséges érzelmeket korbácsol? Hogy a szélsőjobboldal malmára hajtja a vizet? Bizony van úgy, hogy az embernek évekig be kell érnie a kisebbik rosszal, még ha élelemre is alig futja, hogy elkerülje a még rosszabbat! A belső vagy külső fegyveres konfliktust. Egy szövetségestől elvárná az ember, különösen, ha az illető még világhatalom is, hogy számoljon tetteinek következményeivel. Máskülönben óhatatlanul felmerül a magyar emberben, miféle szövetségesünk az, amelyik semmibe veszi nemzeti érdekeinket, és saját érdekeit akarja ránk kényszeríteni? Egyáltalán, miféle szövetség az, amely kész volna akár háborúba is sodorni hazánkat?
2014. december 12.
forrás: https://www.facebook.com/notes/sim%C3%B3-endre/kil%C3%B3g-a-l%C3%B3l%C3%A1b/785495174821037?pnref=lhc