Simó Endre beszéde a „Magyarok együtt a békéért!’ c. nemzetközi civil békekonferencián
(Budapest, 2014. szeptember 21.)
Tisztelettel köszöntöm a Békegyűlés résztvevőit, és mindazokat, akik a termen kívül idehaza és határainkon túl békében akarnak élni, és elítélik a háborús politikát. Külön tisztelettel üdvözlöm azokat a magyar és nem magyar asszonyokat és lányokat, akik Kárpátalján az utcára vonultak tüntetni férjeik, fiaik, apjuk és fivéreik besorozása ellen! Azt hiszem, az újkori magyar történelemben egyedülálló rendezvény ez a mai. Honi és külhoni magyarok együtt állunk ki Ukrajna és Európa békéjéért, és lépünk fel az ellen, hogy hazánkat belesodorják egy kelet-nyugati katonai konfliktusba, a kárpátaljai magyar fiatalokat pedig ágyútöltelékként használják Kelet-Ukrajna önrendelkezést követelő népével szemben.
Békegyűlésünk jelentőségét abban látom, hogy sokféle világnézetű emberek is tudnak szót érteni a béke közös nyelvén, és ezzel példát mutatni a háborúban álló feleknek is arra, hogy lehet közös nevezőre jutni mindnyájunk közös érdekében, ha megvan hozzá a kellő akarat. Fontos azért is, mert szembeszegülünk a NATO háborús politikájával, amely a demokrácia térhódításaként próbálja feltüntetni a NATO területi terjeszkedését Keletre, és felvonulását Oroszország ellen. Nagyon fontos végül azért, mert békegyűlésünk nem éri be a béke óhajával és a puszta fegyvernyugvással, hanem társadalmi tartalmat is ad a békének: azt mondja, hogy igazságos és tartós béke csak a népek szabadságának és egyenjogúságának elismerésével, az önrendelkezéshez fűződő joguk biztosításával teremthető meg.
Mi, magyarok jól tudjuk, mit jelent az igazságtalan béke. Kellő ismeretekkel rendelkezünk arról, mit jelent a klasszikus gondolat, miszerint „nem lehet szabad az a nép, amely másokat elnyom”. Etikai alapvetésünkből kiindulva állítjuk, hogy Ukrajna is akkor lesz szabad, és tarthat igényt az önrendelkezésre, ha majd elismeri az országot alkotó népek, nemzetiségek, nemzeti kisebbségek szabadságát. Nem lehet igazságos és tartós az olyan béke, amely a népek elnyomásán, és fegyveres leigázásán alapul. A jelenlegi kijevi vezetés hadsereget vetett be saját népe ellen. Fegyverrel akarja rákényszeríteni akaratát az oroszok lakta Kelet-Ukrajnára. A NATO katonailag, anyagilag és propaganda-gépezetével segít neki. Lehull az álarc azokról, akik emberi jogokról és szabadságjogokról papolnak, közben megtagadják ezeket a jogokat 7 és fél millió orosztól, 170 ezer magyartól, és megannyi más nemzeti kisebbségtől, mely Ukrajnát alkotja. Nekik addig fontos a népek szabadsága, ameddig az ő érdekeiket szolgálja. Ukrajnára azért van szükségük, hogy kiterjesszék rá a NATO hatáskörét, egészen az orosz határig. Megszegték Jaltát, és megszegték Máltát. Most pedig találtak egy vezetőt Petro Porosenko személyében, aki már csak azért is kész háborúzni az oroszokkal, mert nagyvállalkozóként maga sem a népek szabadságában, hanem a profitszerzésben érdekelt. Szemünk előtt alkonyodik be a liberális szabadságeszme fölött, szemünk láttára veszik semmibe milliók életét a „demokrácia” és az „emberi jogok” nevében. Különösen gyalázatosnak tartjuk, hogy annak a katonai szövetségnek a vezető hatalma, amelyhez Magyarország is tartozik, szótlanul eltűri, hogy Kárpátaljai magyar testvéreink százait sorozzák be, és küldjék a kelet-ukrajnai frontra, hogy azután sokan közülük koporsóban kerüljenek haza. Eltűrik, hogy Kijev megtagadja a kárpátaljai magyaroktól a képviseleti jogot az ukrán parlamentben, és az Ukrajnában élő nemzetiségek elnyomásának eszközéül használjanak fel minket, magyarokat.
Miféle szövetség az olyan, amely semmibe veszi a békéhez és a népek egyenjogúságához, a Kelettel való jó viszonyhoz fűződő magyar nemzeti érdeket, és arra ítéli hazánkat, hogy rendelje alá jogos érdekeit az Egyesült Államok és a NATO katonai és gazdasági terjeszkedéshez fűződő érdekeinek? Fegyvert szállítanak Kijevnek, hadgyakorlatot tartanak Ukrajnában Rapid Trident fedőnéven, feszültséggócot idéznek elő határainktól pár száz kilométerre, semmibe véve Magyarország békéhez, biztonsághoz, nyugalomhoz fűződő érdekét. Szankciópolitikára kényszerítenek minket, hogy azután jöjjön a retorzió, és Oroszország kitiltsa áruinkat a piacáról! Kinek kell ez a kiszolgáltatottság? Ennél a semlegesség is jobb! Nem?
Mi semlegességet javaslunk Ukrajnának, saját érdekünkben is! Azt akarjuk, hogy éljen jó viszonyban Kelettel és Nyugattal egyaránt! Ezt kívánjuk magunknak is! El kell kerülni, hogy Magyarország és a külhoni magyarság két tűz közé kerüljön. Nem akarunk újból áldozatok lenni, mint már annyiszor a történelmünkben. Tűrhetetlennek tartjuk miniszterelnökünk logikáját, miszerint Magyarországnak katonai-védelmi téren héjának, gazdasági téren pedig galambnak kell lennie a Kelettel szemben. Ugyan mit jelent a „héjaság”? Azt jelentené, hogy „felsőbb parancsra” készek volnánk akár idegen NATO-csapatokat is állomásoztatni hazánk területén? Vagy netán’ hátországot akarnánk biztosítani a katonai felvonuláshoz Oroszország ellen? Fegyvert akarnánk szállítani Kijevnek? Vagy netán’ katonát is adnánk? Mindeközben pedig szeretnénk, ha továbbra is jönne az orosz gáz, a magyar zöldségre pedig ugyanúgy igényt tartana Oroszország, mintha nem szavaztuk volna meg a NATO szankcióit? Ez a gondolkodás egyszerre torz és méltatlan is a valós magyar nemzeti érdekekhez!
A magyar nemzet érdeke a békéhez és a népek szabadságához fűződik! Nemzeti érdekünk a „keleti nyitás” politika folytatása az Európai Unió és a NATO felelős tagjaként. Oroszország teljes jogú bevonása az európai gazdasági együttműködési rendszerbe, Oroszország elszigetelése helyett. Kollektív európai biztonsági rendszer kialakítása Oroszország bevonásával, a helyett, hogy a NATO-t szembeállítanák Oroszországgal. Nemzeti érdekünk az együttműködés útjának egyengetése a Keleten kialakuló új erőpólussal, mely magában foglalja Oroszországot, Kínát, Indiát, Iránt és Pakisztánt is. Az együttműködés szellemében felül kell vizsgálni a nyugati szövetségi rendszer orosz-és Kelet-ellenes stratégiáját.
Mi, honi magyarok abban látjuk az ukrajnai békés, politikai megoldás lehetőségét, hogy tiszteletben tartsák a szemben álló ukrán felek között február 21-én kötött megállapodást. E szerint Ukrajnában nemzeti koalíciós kormányt hozzanak létre, ne vezessenek be szükségállapotot, ne alkalmazzanak erőszakot az ellenzékkel szemben, és hozzáfogjanak az élet normalizálásához az ország egész területén. A Magyar Szociális Fórum szervezte Békekör véleménye szerint ebből a megállapodásból kiindulva olyan föderációvá kell átszervezni Ukrajnát, amelynek leendő új alkotmánya maradéktalanul szavatolja népeinek egyenjogúságát, szabadságát, autonómiáját, a kiváláshoz való jog, azaz az önrendelkezés elismeréséig bezárólag.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Részvételünkkel ezen a Békegyűlésen bizonyítjuk, hogy egyek vagyunk a béke akarásában! Pro Pace Unum! A Felhívásunkban foglaltakhoz hűen mondjunk nemet a háborúra! Ne hagyjuk, hogy minket, magyarokat is bele sodorjanak! Ítéljük el, hogy a kijevi kormány hadsereget vet be saját népe ellen! Ítéljük el, hogy a NATO segíti őt benne! Követeljük az Ukrajnát alkotó nemzetiségek, nemzeti kisebbségek egyenjogúságát és az ukrán felek február 21-i megállapodásának végrehajtását! Hirdessük együtt, hogy tartós csak olyan béke lehet, mely igazságot szolgáltat a népeknek! Kijev hagyjon fel kalandor politikájával, mert Európa békéjét sodorja veszélybe! Követeljük a magyar kormánytól, hogy ne engedjen a nemzeti érdekeinket sértő nyugati szankciópolitikának! Ne engedje meg idegen NATO-csapatok állomásoztatását hazánk területén! Ne biztosítson hátországot a NATO keleti terjeszkedéséhez! Magyarország éljen jó viszonyban Kelettel és Nyugattal egyaránt!