Budapest, 2012. augusztus 18. szombat

A nemzet iránti felelősség központi kérdése a társadalmi gondok orvoslása. Ne beszéljen nemzetről, aki nem törődik a magyar társadalom megélhetési gondjaival, nincs nemzet társadalom nélkül – mondta Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum alapítószervezője a Magyarok Világszövetségének 8-ik kongresszusán pénteken.

A „Mindennapi kenyerünk” című konferencia keretében elhangzott felkért előadói beszédében Simó csaknem egy millió mély szegényről, közel 4 millió létminimum alatt élőről, és további 2 millió olyan honfitársunkról tett említést, aki csak kevéssel él a létminimum (60.857 Ft jövedelem) felett. Ez azt jelenti, hogy az ország lakosságának kb. 60 százaléka mindennapos megélhetési gondokkal küszködik – mondta. Óriásira nőtt az abszolút fizetésképtelenek száma. Ezreket lakoltatnak ki otthonukból, évről évre több százan szenvednek fagyhalált, alultápláltság és éhezés tapasztalható a napi 400-500 Ft-ból élők, köztük gyermekek körében. Látványosan nőtt az öngyilkosságok száma, élet- és emberellenes tendenciák ütötték fel a fejüket.

A magyarországi társadalmi egyenlőtlenség kísértetiesen kezd hasonlítani a világméretű egyenlőtlenségre, melyre az jellemző, hogy a leggazdagabbak 1 százaléka akkora jövedelemmel rendelkezik, mint amekkorával a világnépesség 57 százaléka együttvéve.

„Magyarországon mélyülő egyenlőtlenségnek, igazságtalanságnak, és súlyosbodó megélhetési gondoknak lehetünk a tanúi” – foglalta össze.

A megoldást Simó három szakaszban jelölte meg: a piac mindenhatóságát és a tőkeérdek abszolút primátusát visszaszorító gazdaságpolitikai pályakorrekcióban, az elosztási viszonyoknak a bérből és fizetésből élők, valamint a nélkülözők javára történő módosításával a tulajdonviszonyokat is érintő rendszerkorrekció keretében, végül a társadalmi igazságosság és egyenlőség követelménye szerint megvalósítandó rendszerváltásban.

Kína, Brazília és más latin-amerikai országok, továbbá Vietnam és Thaiföld példája bizonyítja, hogy ahol az államvezetés felvállalja a társadalmi gondok orvoslását, és felelősséget vállal a legelesettebb és legkiszolgáltatottabb rétegek iránt, ott sikeresen módosíthatják az elosztást és komoly eredményeket érhetnek el. Kína egyébként az egyetlen ország a világon, amely teljesítette az ENSZ millenniumi célját, és a felére csökkentette a szegénységet – fűzte hozzá.

A nemzeti fejlődés és a globalizáció kérdését feszegetve Simó Endre úgy vélekedett, hogy hazánk normális fejlődését megakadályozza a profit-, illetve az adósságszolgáltatás formájában történő forráskivonás. Ezen az állapoton mindaddig nem tudunk változtatni, amíg nem változik meg a hazai politika, és amíg az ipari termelőeszközök, továbbá a bankok túlnyomó része külföldi tulajdonban marad. Vissza kell szerezni, és közösségi tulajdonba kell adni a nemzeti fejlődéshez nélkülözhetetlen termelő objektumokat. Hazánk félgyarmati állapotának felszámolásában értékes történelmi tanulsággal szolgálhat, és fontos szerepet játszhat az a fajta progresszív nacionalizmus, amelyet történelmileg megismerhettünk, hiszen segítségével szabadulhattak fel a világ népei a gyarmati uralom alól. Ez az út nem jelent autarchiát, sem pedig sovinizmust, hanem azt jelenti, hogy érvényt szerzünk jogunknak az emberhez méltó megélhetéshez, a társadalmi felemelkedéshez, a nemzet gyarapodásához. Ez minden tisztességesen gondolkodó ember közös érdeke.

Simó hangsúlyozta: társadalmi viszonyainkat a demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartásával kell átalakítani, konszenzusra kell törekedni, hatósági erőszakot ugyan lehet alkalmazni az újonnan hozandó törvények megtartásáért, de a diktatúra, bármilyen előjelű legyen is, nem lehet cél, sem eszköz.+++