Jó napot kívánok a Magyar Szociális Fórum által szervezett Népi Gyűlésen, melynek azt a címet adtuk, hogy Hagyjatok minket élni!

Ezt a mai tanácskozást egy örökölt génnek köszönhetik, melytől szervezői, köztük jómagam nem tudunk megszabadulni. Belénk kódolódott, hogy az elesettek oldalán a helyünk, azok mellett, akik védelemre szorulnak.  Akiket megfosztanak annak lehetőségétől, hogy élvezzék az életet, ezt a csodát, mely mindnyájunknak csak egyszer adatik meg. Azok közé tartozunk, akik nem megfosztani akarnak másokat az élet élvezetétől, hanem egyenlő mércével mérni, hogy mindenkinek jusson belőle.  A tisztesség azt kívánja, hogy azokkal tartsunk, akiktől csak elvesznek. Elveszik munkájukat, megélhetésüket, otthonukat, és azt mondják nekik, ha nem tudsz fizetni, takarodj, és dögölj meg. Az emberi tisztesség nem kerül semmibe. Ingyen adják, mert magától jön, és annak örül, ha elfogadják, viszonozzák, mint teszik ezt Önök, akik ma eljöttek.

Örülök, hogy láthatom Önök között Faragó Ferenc Mihálynét, Emőkét, 10 gyermekes családanyát, akik 250 ezer forintból tengődnek, és 1,7 milliós tartozásuk miatt bármikor kilakoltathatnak kőbányai önkormányzati lakásukból. Örülök, hogy hétfői sajtóértekezletünk után újra láthatom Erzsikét, Horváth Ferencnét Kiskunmajsáról, a Hitelkárosultak igazságáért folytatott harc jelképét, aki csalás, jogtalan haszonszerzés és sok százezer magyar devizahiteles sérelmére elkövetett uzsora bűncselekmény miatt indított pert a hitelező bank ellen. Mészáros Szakács Tündét, akit két levél várt otthon, az egyikben egy csekk, a másikban egy polgármester-hivatali felszólítás, ha nem fizet, fel is út, le is út. Hogy több gyerek is van, és egyedül neveli őket havi 93 ezerből, napi 12 órás munkával váltott műszakban, nem érdekes. Mirát, Tóthné Ásztai Máriát Nagykökényesről, akinek törlesztő részletét hat év alatt 300 százalékkal emelték, 25 ezerről 76-ra, és nem tudja többé fizetni. Ő levélben kérdezte a miniszterelnöktől, törvényes-e ez a banki eljárás, vagy inkább uzsorakamatnak tekinthető, mely büntetendő. De választ nem kapott.

Igaz is, nem látom körünkben Orbán Viktor miniszterelnököt. Pedig meghívtuk, hogy közvetlenül Önöktől hallja, mi a gond és mit akarnak az emberek. Van-e itt valaki, akit maga helyett küldött erre a gyűlésre? Nincs. Úgy látszik, a kormányt nem érdekli az Önök hangja, sem pedig az Önök sorsa! De hát akkor ez kinek a kormánya? Mert hiszen ha a miénké volna, akkor itt kellene lennie, velünk, köztünk, értünk! Nem?

Miért ez a közöny sok százezer, sok millió ember élete és megélhetése iránt?  Olyanokra bíztuk volna a sorsunkat, akik nem törődnek vele? És olyanokra bíztuk a sorsunkat ő előttük is, akik szintén nem törődtek vele? Mindegyik csak ígérget, de egyik sem ad munkát, megélhetést, biztos jövőt? De hát akkor kiben bízhat az ember? Vajon nem saját magunkban kell bíznunk? Nem saját magunkból kiindulva kell összefognunk olyanokkal, akik hasonló cipőben járnak, mint mi? De igen! Ez ma szép hazánkban hat millió embert jelent. Óriási tömeg ahhoz, hogy változtathassunk egy olyan politikán, amely emberéletekbe kerül. Ennek a tömegnek kell kiválasztania saját soraiból azokat, akikben megbízik, mert az ő érdekeiket képviseli, nem pedig az ellenoldalét, és akik képesek is arra, hogy olyan politikát folytassanak, amely nem csak egyeseknek biztosítja az emberhez méltó élet jogát, hanem a többségnek is. Harcolnunk kell az igazunkért, mert ha nem harcoljuk ki, hiába van igazunk, és az fog győzni velünk szemben, akinek ahhoz fűződik érdeke, hogy igazunkat elnyomja, hangunkat elnémítsa, emberi jogainkat eltiporja. Ennek a társadalmi drámának Önök a főszereplői. A Magyar Szociális Fórum – mint eddig is – a jövőben is kész segíteni abban, hogy egymásra találjanak, és összefogjanak egymással egy szabad, demokratikus emberi jövőért.

(Budapest, 2012. március 25.)