2013. június 11.-én, kedden reggel 7.30 órakor, Kőbányán (X. ker. Kápolna u. 13. V/36.) kényszer kilakoltatást akarnak eszközölni Faragó Ferenc Mihályék családjánál. Ebben az időpontban, rendőri segítséggel három kiskorú gyermeküket emelik be a működőnek egyáltalán nem nevezhető állami-hatósági gondozás rendszerébe. Sem a szülők, sem a testvérek, de még az érdekeiket képviselő Magyar Szociális Fórum munkatársai sem tudják azt – felvilágosítást nem kaptak erről az önkormányzattól – hová, hogyan, hány helyre helyezik el a gyermekeket, hogyan fogják ezen túlmenően a szülők a gyermekeikkel és a testvérek egymással tartani a kapcsolatot.

A június 11-i kőbányai kényszer kilakoltatás margójára

Sem a gyermekvédelmi jelzőrendszer, sem pedig magának a gyermekek védelmének teljes rendszere nem kielégítő Magyarországon, célját és szerepét nem képes betölteni. Ezekben az eljárásokban ugyanis nem érvényesülnek maradéktalanul a gyermekek jogai, a hatósági eljárásokban ezek háttérbe szorulnak a bürokráciával szemben. Napjaink tömeges kilakoltatását szem előtt tartva, e problémakör haladéktalan és megfelelő jogszabályi rendezése elengedhetetlen.

Az ombudsman már 2010-ben elkezdte vizsgálni azt a kérdést, hogy abban az esetben, ha a gyermekeket a családjuktól hatósági gondozásba emelik, az elméletileg a védelmüket szolgáló állami rendszerben miért nem maradhatnak a testvérek együtt. Napjainkban főként előtérbe kerül ez a kérdés, tekintettel arra, hogy tömeges kilakoltatások zajlanak, a gyámügyi hivatalok részéről pedig semmiféle más megoldási mód nem létezik a kényszer kilakoltatások esetére, mint az, hogy az ingatlan árveréséig segítséget és szakmai támogatást nem adnak a szülőknek, árverés után pedig más megoldást nem látnak, mint, hogy a gyermekeket hatósági gondozásba emeljék. A hatósági gondozásba emelés kapcsán nem elég az, hogy a testvéreket elszakítják egymástól, hanem a legtöbb esetben úgy helyezik el őket, hogy egymástól távol eső városokban kénytelenek élni, és a szüleikkel sem tarthatják a kapcsolatot. A kapcsolattartás ellehetetlenül, mert a gyermekotthonok között nincs kialakított rendszer arra vonatkozóan, hogy az egymástól külön élő testvérek milyen gyakorisággal, és hogyan tarthatnák egymással a személyes kapcsolatot. Szüleikkel pedig több okból kifolyóan sem tudnak találkozni.

Ennek egyik oka az, ha a szülőt kilakoltatják, és más megoldás híján az utcára kerül, nem fog tudni utazni a tőle távol (általában több irányban) elhelyezett gyermekeihez, hiszen nincs pénze útiköltségre. Ha volna is, mivel nem rendelkezik állandó lakcímmel, a szülő el nem hozhatja magához hétvégére, mert nincs hová, ily módon az intézetek nem adják ki a gyermekeket. Levelezni szintén nem tud a gyermekeivel, tekintettel arra, hogy a gyermek és a saját maga által feladott postai küldemény költségeit megfizetni nem tudja, olyan magasak a mai postai árak. Internet lehetősége megint csak nincs, hiszen az utcán, bár sok helyen van szabad wifi használat, azt igénybe venni nem tudja (sem eszköze, sem lehetősége), az önkormányzatok pedig erre a hajléktalanok számára lehetőséget nem biztosítanak.

A másik oka az, hogy olyan távolságban helyezik el a gyermekeket, amely távolságokat – autó hiányában – egy nap alatt megtenni a szülő nem tud, annál is inkább, mivel az útiköltségek mára oly mértékben emelkedtek meg úgy közúton, mint vasúton, hogy azt megfizetni, beérkező jövedelem hiányában nem képes. A gyámhivatalok nem segítenek abban, hogy a kilakoltatott, hajléktalanná vált szülő annak az önkormányzatnak a területén találkozhasson legalább kétheti rendszerességgel a tőle hatósági gondozásba emelt gyermekeivel, ahol hajléktalanná vált. Meg lehetne oldani, hiszen az Új Magyarország Programon belül minden önkormányzat pénz nélkül – állami támogatással – vásárolhatott magának minibuszokat. Ezekkel pedig az effajta szállításokat meg lehetne oldani – ha volna erre kormányrendelet.

A gyermekvédelmi törvény egyébként főszabályként rögzíti azt, hogy a testvéreket lehetőleg együtt kell elhelyezni hatósági gondozásba emeléskor. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a családi kapcsolatok ápolására külön figyelmet kell fordítani. Ugyanakkor a kiskorú testvérek kapcsolattartásáról egyetlen hazai törvény sem rendelkezik. A jelenlegi szabályozás szerint csak a nagykorú testvérnek van kapcsolattartási joga, a kiskorú testvérekét pedig a gyám biztosíthatja, ha akarja – erre ugyanis nem kötelezi őt a vonatkozó jogszabály. Abban az esetben indulhat vele szemben vizsgálat, a testvéri kapcsolattartás elmaradásáért, ha a kiskorú gyermek saját maga, kifejezetten kérte a testvérével való kapcsolattartást, ám ő ezt vagy megtagadta, vagy nem vette figyelembe. Ehhez viszont az kellene, hogy a kiskorú gyermek élhessen a feljelentés, illetve panasztételi jogával a gyámjával szemben, erre azonban nincs jogszabályi lehetősége. Mert bár törvény szabályozza azt, hogy kiskorú is kezdeményezhet közigazgatási hatósági eljárást, ám azt csak a szülője, illetve gyámjának a jelenlétében teheti meg. Tehát a gyakorlatban ez azt jelentené, panaszt emelhet a gyámjával szemben, ha a gyám ehhez segítséget nyújt neki, azaz: gyakorlatilag jogorvoslathoz való joga a kiskorú gyermekeknek, hatósági gondozásba emelés után nincs.

A valóság szörnyű képet fest: a nevelésbe vett testvérek nagy részét egymástól különváltan helyezik el, és nevelik a hatósági gondozásba emelést követően. A gyámügyi hatóság még abban az esetben sem javasolja a testvérek együtt való elhelyezését, ha az egyiküket örökbe akarják fogadni.

A vonatkozó törvény ezek tetejében még azt is az állam kötelezettségévé teszi, hogy hogy a gyermekek jogainak érvényesülése érdekében az államnak elsősorban a családban való nevelkedéshez kell segítséget nyújtania. Ez nem csupán pénzbeli támogatást, ellátásokat, vagy a szülők adósságrendezési szolgáltatásba való bevonását jelentené, ahhoz, hogy ne lakoltassák ki őket, és a család együtt maradhasson, hanem például a szülők munkaerő piaci foglalkoztatását, életvezetésükhöz nyújtott tanácsadást, mentális gondozást is. Hogy ez a törvényi rendelkezés miért is nem érvényesül maradéktalanul a gyámhivatali eljárásokban, nem számon kérhető, és nem is indulnak a megyei kormányhivatalok részéről ellenőrző-, illetve felülvizsgálatok a vonatkozó törvénynek való maradéktalan megfeleléséről a közigazgatási hatósági szerveknek.

Az ombudsman már 2010-ben kérte a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős minisztert arra, hogy a szakmai módszertan kidolgozására illetékes intézettel együttműködésben dolgozzon ki országosan alkalmazható elvárásokat, és előírásokat annak érdekében, hogy a gyermekvédelemben dolgozók időben felismerjék a gyermekek veszélyeztetettségét, és annak kezelésére megfelelő, komplex szakmai programokat tudjanak kínálni. Így a kilakoltatások is elkerülhetővé válnának, hiszen a családnak a tartozások rendezéséhez való segítségnyújtással nem kerülne sor kényszerárverésre. Mint a gyakorlatból tapasztalhatjuk, a miniszter az ombudsmani felkérésnek nem tett eleget a mai napig sem.

2013. június 11.-én, kedden reggel 7.30 órakor, Kőbányán (X. ker. Kápolna u. 13. V/36.) kényszer kilakoltatást akarnak eszközölni Faragó Ferenc Mihályék családjánál. Ebben az időpontban, rendőri segítséggel három kiskorú gyermeküket emelik be a működőnek egyáltalán nem nevezhető állami-hatósági gondozás rendszerébe. Sem a szülők, sem a testvérek, de még az érdekeiket képviselő Magyar Szociális Fórum munkatársai sem tudják azt – felvilágosítást nem kaptak erről az önkormányzattól – hová, hogyan, hány helyre helyezik el a gyermekeket, hogyan fogják ezen túlmenően a szülők a gyermekeikkel és a testvérek egymással tartani a kapcsolatot.

Összegezve, tulajdonképpen kijelenthető: a gyermekvédelem állami rendszere ebben az esetben is veszélyezteti a kiskorúakat, azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a gyermekek jogait, azok érvényesülését nem segítik elő, ily módon szakítják el a gyermekeket úgy egymástól, mint szüleiktől. A gyámhivatal munkatársai ugyanis ebben az esetben sem tettek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy a család a kényszer kilakoltatást el tudja kerülni. Sőt. A kényszer kilakoltatást az az önkormányzat rendelte el, amely önkormányzat gyámhivatala nem segített megelőzni a család jelenlegi élethelyzetének kialakulását a család adósságrendezési szolgáltatásba való bevonásával, az évek óta munkanélküli édesanya legalább a közmunka programban való foglalkoztatásával, a rokkant édesanya rehabilitációs járadék igényének érvényesítésével, és a gyermekek megfelelő időben és mértékben való védelembe vételével. A gyámhivatal munkatársai nem gondoskodtak helyben helyettes nevelőszülőnél történő elhelyezéséről a testvéreknek, hogy úgy egymással, mint a szülőkkel kapcsolatot tarthassanak. A gyámhivatal munkatársai nem gondoskodtak arról sem, hogy akár családok átmeneti otthonában, akár anyaotthonban helyezhessék el legalább az édesanyát a gyermekeivel.

2013. június 11.-én sorozatos gyámhivatali mulasztások után, reggel 08.00 órakor rendőrök segítségével akarják elszakítani a testvéreket egymástól és szüleitől.

Dudás Anna, érdekvédő, Magyar Szociális Fórum