2017 Karácsonyán

Karácsony napján a szenvedőkre, az elhagyatottakra, a nélkülözőkre gondolunk. A szegényekre, akiknek ma este is arról kell dönteniük, hogy egyenek-e vagy fűtsenek. Az aluljárók, a pincék, az erdők lakóira, akik szeretnék túlélni ezt az éjszakát, és akik közül sokan, nagyon sokan nem élik túl. Ki ne tartaná rossz viccnek Boldog Karácsonyt kívánni nekik? De hát akkor kinek kívánjunk, ha nem nekik, kik a legjobban  vágynak rá. Inkább egymásnak, tudván, mi vesz körül minket? Milyen embertelen rendszerben, igazságtalan, torz világban, kell élnünk? Hunyjunk szemet a hazugság fölött, és tegyünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben volna?  Hogy semmibe veszik mások életét? Hagynunk kellene, hogy ez így menjen tovább? Hogy gúnyt űzzenek az ember legszebb reményeiből, szabadságból, egyenlőségből, testvériségből?  Szeretetből, melyet a karácsony kifejez? Mindezt Emberfia és a kereszténység nevében? Lesz végre fedezete a jókívánságnak, túl a reményen? Vagy üresen kong a szó a kisajátított jövőbe?

Magyar Szociális Fórum