Nem tudom, ki, hogy van vele, bár gyanítom, nem csak én érzem úgy, hogy ez az olimpia nem az igazi.
Nem mintha ne örülnék a magyar sikereknek, és más nemzetiségű sportolók nagyszerű teljesítményének, de hát senki sem érezheti magát igazi bajnoknak, ha nem tudja összemérni tudását, erejét, tehetségét azokkal, akiket kirekesztettek a játékokból. A párizsi rendezők megpróbálják elhitetni velünk, hogy minden a legnagyobb rendben, és senkinek sem hiányoznak az orosz és a fehérorosz sportolók. Kincstári és ellenzéki médiánk pedig szekundáz nekik. Hallgat arról, hogy a világ legnagyobb országát kitiltották a párizsi olimpiáról, sportolóinak megtiltották, hogy nemzeti színekben vegyenek részt rajta. A döntést a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hozta, szakítva az olimpia egyetemes szellemiségével. Megengedte, hogy alárendeljék a sportot a politikának, az emberiség közös ünnepét a nyugati hatalmak érdekeinek. Ilyet a NOB még Hitler Németországával szemben sem engedett meg magának! A politikai hátszél birtokában Bach elnök pálcát tört az orosz nép fölött, mert ugyanolyan biztonságos létet követel magának, mint amilyent a Nyugat követel magának Oroszországtól.
Népek tisztelete? Esélyegyenlőség? Sport, mint népeket, kultúrákat, civilizációkat egyesítő erő? Ugyan már! Szabadság helyett kirekesztés, egyenlőség helyett jogfosztás, testvériség helyett diszkrimináció. Mindez a szabad világ és a demokrácia nevében.
De nem csak az oroszokat száműzték Párizsból, hanem Krisztus Urunkat is az Utolsó vacsoráról. Leonardo mester művének tivornyázássá történt „átfestése” a „szeretet” jegyében, arra utal, hogy az olimpia mecénásai irracionalizmusra és nihilizmusra akarják kicserélni legnemesebb emberi értékeinket, főképpen az egymásért való létet. Amit ezek az ismeretlen „művészek” a megnyitó ünnepségen megengedtek maguknak, nem csak hívőt, és katolikus vallást sért, hanem mindenkit, akinek drága a krisztusi tanítás: a kenyér és a vérünkké váló bor egyenlő elosztása.
Amit Párizsban műveltek, az ész, a humanista értékrend trónfosztására tett galád kísérlet. Ne add, hanem vedd el a kenyeret másoktól, ne megoszd borodat felebarátiddal, hanem igyál, ami beléd fér! Ne törődj vele, ha másnak nem jut – üzenték hívőknek és nem hívőknek ugyanazok, akik gátlástalanul belegázoltak már a muszlimok hitébe is, többször is gúnyt űzve Mohamed prófétából. Egy fékevesztett elit egymásnak akar ugrasztani minket, gyűlöletet akar szítani köztünk, tort akar ülni emberiségen, és emberségen. S céljára az olimpiát használta ki eszközül. Hagyták, hogy kihasználhassa, sőt még biztatták is rá.
Nem, nem tévesztem szem elől az emberi jogokat, az önazonossághoz, a személyiséghez való jogot! Ellenkezőleg, azt szeretném, ha maradéktalanul érvényesülnének is! Szeretném, ha minden tekintetben tilos volna az embereket nemi alapon diszkriminálni, és büntetendő cselekedet volna egymás ellen uszítani őket!
Az algériai Khelifnek ugyanolyan joga van a sportoláshoz és az olimpián való részvételhez, mint mindenki másnak. Csak éppen nem szabad összetéveszteni a jogot az egyén objektív fizikai valóságával! Közömbös, hogy ki, milyen nemhez tartozónak érzi, és vallja magát. Attól, hogy valaki homoszexuális, leszbikus, vagy biszexuális, még férfi és nő. Ki tudna ma gúnyt űzni az Utolsó vacsorából, ha Leonardo da Vinci kezéből kiütötték volna az ecsetet nemi hovatartozása miatt? Disztingváljunk! A női testbe bújt férfinak, és a férfi testbe bújt nőnek ugyanúgy biztosítani kell a sportszerű megmérettetést, mint a nőknek és a férfiaknak! Miért ne lehetne olyan kategóriát létesíteni számukra, amely megfelel tényleges fizikai adottságuknak, kiküszöböli az egyenlőtlen versengést, egyenlő jogot biztosít nekik? A tények arra utalnak, hogy az élet a sportban is új utat tör magának, hiszen egyre több sportoló rendelkezik olyan adottságokkal, mint Khelif.
Ahhoz, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, mindenekelőtt vissza kell helyezni jogaiba az olimpia eredeti szellemét: a faji, nemzeti, politikai, ideológiai, vallási, nemi hovatartozástól mentes egyenjogú részvételt.
Ott tart a világ, hogy azok, akik a világpolitika színterén manapság erővel kényszerülnek érvényt szerezni biztonságuknak, mert mások megtagadják tőlük azt a biztonságot, amelyet maguknak elvárnak, a sportoláshoz való jogegyenlőséget is ki kell harcolniuk.
Szabadságharc ez a javából, melynek az Olimpia is része. Világméretű harc, mely arra irányul, hogy a szembenállás és a megkülönböztetés világrendjét az egyenjogú, békés együttélés és együttműködés rendje váltsa fel.
Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum alapító szervezője, a Magyar Békekör elnöke
- augusztus 7.