A Magyar Szociális Fórumhoz eljuttatott panaszos levelek reményvesztett emberi sorsokról árulkodnak. Idézünk belőlük, mert rávilágítanak a gondokra, az érintettek kiszolgáltatottságára:

 

1./ Egy Észak-Magyarországi faluban élő, egyedülálló nő évekkel ezelőtt veszítette el munkáját, azóta elhelyezkedni önhibáján kívül képtelen.

 

Az alábbiakat nyilatkozta nekünk:

 

 „Érettségizett és nyelvvizsgával rendelkező vagyok, de a kutyának se kellek, mert munkavállalóként már öregnek számítok. Próbáltam közmunkát is vállalni, de mivel egyedülálló vagyok, velem szemben a gyermekesek élveznek előnyt ott is. Gyermekem nincs, szüleim már meghaltak, így öngondoskodóként magamat kellene eltartanom, de minden tartalékomat rég feléltem már, a segélyből viszont képtelenség megélni. Ez év végén lennék végre nyugdíjas - életkorom szerint - feltéve, ha megérem. Nehéz túlélni a túlélhetetlennek tűnő időszakot, ami még hátra van a nyugdíjazásomig”.

 

2./ Egy Kelet-Magyarországon élő 60 év feletti, súlyosan mozgáskorlátozott nő az alábbiakról panaszkodott:

 

 „Nálam a bajok kicsi gyermek-korban kezdődtek. Tanyán éltünk, és állítólag nem kaptam meg a gyermekbénulás elleni védőoltást, aminek következtében maradandó károsodást szenvedtem. Elektromos kerekes-székkel közlekedek, aminek a kihordási ideje hamarosan lejár, de már alig vártam az újat, mert mindig probléma van vele, állandóan javíttatni kell. Meglepetésemre viszont elvonták a közgyógy- ellátásomat, így a gyógyászati segédeszközökért fizetnem kellene, de az elektromos kerekesszék megfizethetetlenül drága. Az elmúlt évtized során már sok mindent meg kellett érnem, mert visszavonták és variálgatták az ellátási formákat, hogy mire vagyok jogosult. Rengeteg tortúrán mentem keresztül, mire a jogorvoslati utam sikeres lett. Mostanra, a sok-sok kudarcot és packázást átélve már kimerültem, de a reménytelen helyzet ellenére is az újabb jogorvoslati utat választottam.    Méltatlannak tartom, amit a döntéshozók a rokkantakkal szembeni megszigorításokkal véghezvittek az elmúlt 13 évben”.

 

3./ Egy Dél-Dunántúlon élő özvegyasszony két gyermeket nevelve maradt özvegy, amikor a férjét orvosi műhiba miatt veszítette el. Muszáj volt dolgoznia még akkor is - a tanuló gyermekek eltartása miatt - amikor kiderült, hogy daganatos beteg lett. Azonban, az átmeneti javulás után hiába hitt a gyógyulás reményében, egy másik szervén újabb daganatot diagnosztizáltak. Sőt, a részletes kivizsgálások során több súlyos betegségére is fény derült, így végül rokkant lett. Egészségi állapota egyre tovább romlott, de az orvos-bizottsági felülvizsgálatok során mégis, az állapotának javulását véleményezték. Emiatt a pénzellátását jelentősen lecsökkentették. A jogtalan visszaminősítések után a jogorvoslati utakat végigjárva több alkalommal fordult munkaügyi bírósághoz az igazát keresve, de közben agyvérzést kapott, melynek következtében egyik oldala részlegesen lebénult. Ezt követően a fogyatékos támogatás, - valamint a közgyógy- igazolvány jogosultságért kellett megküzdenie, mert az arra való jogosultságát is hol megítélték, hol elvonták, miközben állapota egyre rosszabb lett.

 

A felülvizsgálatokon a beteggel történő packázások, valamint az ellátásokra való jogosultságok pénzbeli lecsökkentése, vagy azok időszakos megvonásai óriási anyagi és erkölcsi károkat idéztek elő a beteg számára. Mindezeket a bajokat tetézte, hogy újabb tumor kialakulása miatt - a koronavírus-járvány időszakában - a beteg onkológiai kezelése akadozott, illetve elmaradt. Hiába kifogásolta meg, hogy állapota az elmaradt kezelések miatt romlik, emiatt peres eljárást is elindított, de sajnos a per végkimenetelét már nem érte meg. Ennek a rokkant özvegyasszonynak a kálváriáját a Magyar Szociális Fórum régebbről ismerte, tíz éven át végigkövette, valamint segítette a jogorvoslati útját is. A rokkant asszony fiától értesültünk róla, hogy a nagybeteg asszony szervezete 2022. év végén feladta a harcot.

 

Az alábbiakat közölte:

 

 „Édesanyám rengeteget küzdött, de nem a betegségeivel, mert azokat hősiesen viselte, hanem a rokkantak elleni méltatlanságok miatt menetelt a bíróságokig. Együttműködő volt a hatóságokkal is, igyekezett minden orvosi utasítást betartani, sőt az egészséges életmódra is odafigyelt.  Miután viszont nem kapta meg a szükséges onkológiai kezeléseket, a kezelőorvosától érdeklődött, hogy, ha, ha nincs kezelés, meddig bírhatja még? Az orvos kíméletlenül közölte vele, hogy pár hónapig még biztosan. Amikor már látta, hogy nincs remény, akkor sem hagyta el magát, de az ereje és testsúlya látványosan csökkent. A legrosszabb az volt, hogy sem kórházi felügyelet nem kapott, se idősotthonba nem adhattuk be, miközben egész napos felügyeletet igényelt a rendkívül leromlott állapota, nekünk kellett megoldani az ápolását pár tízezer Ft/hó ápolási díjért. A végén etetni-itatni sem bírtuk már, mert annyira gyenge volt és már kommunikálni sem tudott. Féltünk, hogy mi leszünk a hibásak, ha például kiszárad. Az utolsó pillanatban találtunk egy hospice szolgálatot, ahová befogadták, de már csak pár napot élt, hogy a méltósággal viselt szenvedései után megfáradt teste a Mennybe távozhasson”.

 

 

A Magyar Szociális Fórum szerint:

 

Van miért aggódnunk! Sérülnek az alapvető emberi jogaink, a betegjogok és szociális biztonsághoz való jogok! Naponta szembesülünk az egyre kritikusabb állami egészségügyi ellátások kapcsán, hogy elveszett az emberség a magyar kormány döntéshozóiból, akik a 13. éve egyre süllyedő ellátórendszer hibáit az orvos,- nővér hiányra, vagy a Magyar Orvosi Kamarára szeretnék ráosztani, miközben a kormányzati döntések elfogadhatatlanok mind az egészségügyi dolgozók, mind a betegek számára. Pont a kormányzati döntések azok, melyektől nem „korszerűbb és jobb színvonalú”, hanem egyre rosszabb minőségűvé válhat a „reformként” meghirdetett „új” egészségügyi ellátórendszer. A krónikus betegágyak kórházból való kiszervezése, a betegek után fizetendő magas térítési díjak, súlyos terheket rónak a családokra, miközben a krónikus betegek rehabilitációját már szinte teljesen felszámolták. Az idős, -és szociális otthonok lakóinak egyre növekvő térítési díjai sokak számára megfizethetetlenek lesznek. A 2022. év végén jóváhagyott egészségügyi és szociális törvénymódosítással emberek milliói kerülhetnek kiszolgáltatott helyzetbe, ha az egyéneknek önmagukról kell gondoskodniuk, valamint az otthonápolás lehetetlen lesz szakápolás,- és tisztességes jövedelem hiánya miatt. Mindezeknek az intézkedéseknek a 2012. január 1.-től hatályos Alaptörvény már megágyazott azzal, hogy „az idős beteg családtagról a felnőtt gyermek köteles gondoskodni”, valamint a társadalombiztosítási ellátásokra az állam csupán csak „törekszik”. +++

 

   

 

Látogatottság

4614961
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
2281
2449
4730
4594080
31014
95007
4614961

Your IP: 3.142.131.24
2024-11-12 20:15