Nyugdíjasként aggódva figyeltem és figyelem jelenleg is, hogy a döntéshozók az elmúlt évek során - szükséges reformokra hivatkozva - hogyan küldték padlóra a nagy ellátórendszereket.
Nagy itt a baj, ha most már életek és emberi sorsok forognak kockán, ha akár az egészségügyi, akár a szociális ellátórendszer drasztikus átalakítását kísérjük figyelemmel, de a gyermekek és unokák jövője miatt is aggódhatunk az oktatási rendszer komoly problémáit látva. Nem nézhetjük tétlenül, hogy nem lesz, aki gyógyítson, hogy nem lesz, aki időseket, vagy betegeket ápoljon és gondozzon, vagy nem lesz, aki tanítson.
Nem szabadna szemet hunyni a tények felett, miszerint, az egészségügyi dolgozók közül az orvosok egyharmada már nyugdíjas korú, de az ápolók és az idős-otthoni gondozók közül is sokan nyugdíjazás előtt állnak. Sőt, közülük akadnak, akik már a felmondáson gondolkodnak, miközben az utánpótlás nem biztosított, mivel a fiatalok egy része inkább külföldön képzeli el a jövőt és a boldogulást, ahelyett, hogy itthon az alacsony fizetések és a rengeteg feladat mellett óriási teherrel kezdenének nekifutni a jövőnek. Ugyanez a jelenség tapasztalható az oktatás területén is, mivel a következő években a - jelenleg még oktatói munkát végző - pedagógusok egyharmada is a nyugdíjba vonulását tervezi, de az utánpótlás az oktatás területén sem bíztató. A problémát még az is tetézi, hogy a pedagógusok egy része a felmondását tervezi. Ki fog itt majd tanítani?
Drámai fordulatok szemtanúi vagyunk akkor is, ha arra gondolunk, hogy az egészségügyi ellátórendszer reformja akár az életünket is veszélyeztetheti. Az alapellátást végző háziorvosok praxis-közösségeinek terhei, vagy a mentősöket is érintő ügyeleti rendszer átalakítása, valamint a megyei kórház-centrumokban végzett gyógyító munka többletterhei, nemcsak az egészségügyi dolgozóknak okoz nehézséget és bizonytalanságot, például az átvezénylések miatt, hanem a betegek számára is kérdéses marad az ellátás minősége. További kérdéseket vet fel, hogy például, hogyan juthatnak hozzá a kisebb falvakban élő krónikus betegek, vagy fogyatékkal élők a megfelelő, gyors és szakszerű ellátáshoz, ha a több tíz, vagy száz kilométeres utazás gondot okozhat, hogy időben orvosi ellátást kaphassanak a „centralizált” ellátórendszerben? A döntéshozók belegondoltak egyáltalán abba, amikor az egészségügyi ellátórendszer korszerűsítéséről és egyszerűsítéséről nyilatkoztak, hogy ez a reform akár az életmentést is veszélyezteti, ha a beteg a késlekedés miatt nem kaphatja meg időben a szükséges ellátást? Az elmúlt évek statisztikai adataiból közismert, hogy eddig is több tízezer embertársunk hunyt el kórházi fertőzés, vagy az ellátatlanság hiánya miatt. Ha ez eddig is így volt az elmúlt években, akkor mi vár ránk a jövőben? Már a Magyar Orvosi Kamara (MOK) is kongatja a vészharangot az egészségügyi ellátórendszer átalakításával kapcsolatban azért, mert nemcsak a dolgozók terhei nőnek, de a biztonságos betegellátás is veszélybe kerülhet.
Most, hogy még további terhek nehezednek az egészségügyi dolgozókra az ágazatban felmerülő problémák miatt, előfordulhat, hogy orvosok, ápolók és mentősök intenek búcsút a hivatásuknak. Sőt, ha a bérfeszültség miatt már sztrájkolást fontolgatnak az egészségügyi szakdolgozók is, akkor vajon miben is reménykedhetnének a betegek, ha például a műtéti beavatkozásokra várók a maratoni várólistákkal szembesülve, esélyt sem kaphatnak a mihamarabbi gyógyulásra? Hány és hány ember fog majd belehalni a döntéshozók egészségügyi reformjának nevezett ámokfutásába? Ki fog minket gyógyítani és ápolni?
Az egészségügyi ellátórendszer átalakításának következménye az idős és krónikus betegek eltávolítása a kórházak krónikus belgyógyászati osztályáról, mivel - a 2016. évben már napvilágot látott tervezet szerint - az idős és krónikus betegeket fizetős, úgynevezett „Szakápolási Centrumokban” helyeznék el. Miután ez a szolgáltatás már eleve „fizetős ellátásként” szerepelt régebben is a döntéshozók tervei között, hogy a napi ellátásért komoly összegű térítési díjat kell fizetnie az igénybevevőnek, vagy a közeli hozzátartozójának, így most ezt a tervet próbálják kiszélesíteni az idős-otthoni ellátottakra is a rezsi - és élelmiszerár emelkedések okán, valamint egyéb költségek emelkedéseire hivatkozással. Amennyiben az idős és krónikus beteg, vagy annak hozzátartozója nem bírja vállalni a felmerülő tetemes gondozási költségeket, akkor a 2022. év őszén módosított szociális törvény szerint az állam, csak utolsó lesz a felelősségvállalási sorban. Elsősorban az egyén lesz köteles önmagáról gondoskodni, de, ha arra nem képes, akkor a hozzátartozóját terheli a krónikus betegről való gondoskodás. Az állami egészségügyben lényegében leépítésre került a rehabilitációs kezelések többsége is. Így azt is az egyénnek kellene privát szolgáltatás keretében igénybe venni, a saját költségén megfizetni, hogy a megromlott egészségi állapotát valamennyire feljavítsák.
Az állami egészségügyi ellátórendszer drasztikus áralakítása során egyre többen szembesülhetünk azzal, hogy az ellátáshoz egyre nehezebben férhetünk hozzá. Aki nem tudja megfizetni a magánpraxisok ellátásait, vagy az idős-otthoni elhelyezést, az készüljön a legrosszabbra, ez az üzenete a kormányzati döntéseknek. Az időseket teljes mértékben „leírták” a döntéshozók, ezt nyugdíjasként egyre többen tapasztaljuk. Nemcsak az egészségügyi ellátás, de az anyagi biztonság területén is, hiszen az évenkénti nyugdíjemelések mértéke az elmúlt években csupán, csak kullogott az infláció után, de például 2022. évben nem érte utol annak mértékét még úgy sem, hogy három alkalommal „csepegtetve” kaptunk nyugdíjemelést.
A hibás politikai döntések következménye, hogy drámai helyzetbe sodródnak a nagy ellátórendszerek. Nincs rendben, hogy nincs normális állami egészségügyi ellátás, a szegények nélkülöznek, az idős, magukra hagyott emberek kiszolgáltatottságban élnek. Az sincs rendben, hogy az akarnok döntéshozók a jövő nemzedékét oktató pedagógusokat aprópénzzel fizetik ki és, ha tiltakozni mernek a megalázóan alacsony bérek és az egyre rosszabb munkafeltételek miatt, akkor elbocsátással fenyegetik őket. Most, hogy az egészségügyi dolgozók is sztrájkra készülődnek az egyre rosszabb munkafeltételek, és a szakdolgozók alacsony bére miatt, ez már felkiáltójel kellene, hogy legyen, hogy itt valami nagyon nincsen rendben. Mikor veszik végre már észre az érdemi döntéseket meghozó politikusaink, hogy hány és hány emberi sors megy veszendőbe, vagy hány és hány emberélet a tétje a rossz döntéseik sorozatának?
Demeter Éva
nyugdíjas