A Magyar Szociális Fórum (MSZF) az elmúlt 10 évben figyelemmel kísérte a rokkantsági ellátórendszer átalakulását. Elsőként vállalt szolidaritást az érintettekkel, a rokkantsági nyugdíjuktól megfosztottakkal, valamint fogyatékkal élő és ápolásra szoruló súlyos betegekkel.

 Az MSZF szakértői szerint szinte minden családot érintettek azok a változások, melyekkel 2012 január elején szembesültünk. Az addigi Alkotmányunkat felváltotta a 2012. január 1-től hatályos Alaptörvény, mely már nem garantálja a társadalombiztosítási szolgáltatásokat. Az Állam, csupán törekszik azok biztosítására. Az egyre csökkenő állami felelősségvállalás mellett, illetve az állami segítség helyett, fokozatosan hozzá kell szoknunk, hogy a jelenben és a jövőben még inkább a családok terhe lesz a szülőtartás és a beteg családtagokról való gondoskodás.

Különösen érzékenyen érinti ez azokat a családokat, ahol rokkant, vagy fogyatékkal élő családtagok is vannak, mivel 2012. január 1-től drasztikusan átalakult a megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszere is. A 2011. évi CXCI.(XII.29.) törvény, mely 2012. január 1-től hatályos, illetve a hozzákapcsolódó 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet új komplex minősítő szabályozás rendszere rendkívül megnehezítette az érintettek helyzetét.

Ahhoz, hogy a kívülállók is megértésék az érintettek élethelyzetében bekövetkező negatív változásokat, valamint az ezzel járó mindennapos gondokat, néhány statisztikai adatot is szükséges megemlíteni:

2011 azzal telt el, hogy a döntéshozók a törvénykezéssel bekövetkező folyamatok előkészítése során egyrészt azt sugallták, hogy „nem hagyják az út szélén” a megváltozott munkaképességű embereket sem, hanem „inkább a munka világába terelnék őket vissza”, hogy közülük minél többen hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak. Másrészt pozitívumként emlegették azt is, hogy „egyszerűsödik az ellátórendszer”, illetve egyre jobban átláthatóvá válik majd a rokkantak egészségi állapotának a felülvizsgálata is, az orvos-bizottságok által elvégzett állapotfelmérő vizsgálati rendszer.

Ehhez képest a megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerének átalakítása kapcsán a tények egészen másról árulkodnak az alábbiak szerint:

- Az érintettek rokkantsági nyugdíja - mint szerzett jog - elveszett. Eltűnt úgy is, mint fogalom, ami „Hungarikum”, mivel Európai Unióban is egyedülálló magyar sajátosság.

- Az öregségi nyugdíjhoz szükséges jogszerző idők is megváltoztak 2012. január 1-től, mivel már - a rokkantságban eltöltött évek - nem számítódnak bele a nyugdíj- jogosultsághoz szükséges jogszerző évekbe, mint régebben. Ennek következményeként azok, akik fiatalabb életkorban váltak rokkanttá, ha nincs meg a résznyugdíjhoz szükséges 15 év ledolgozott idejük, vagy az öregségi nyugdíj igényléséhez szükséges 20 éves szolgálati idejük, ők nyugdíj nélkül maradnak. Nyugdíj helyett viszont, csak ígéret van arra, hogy élethossziglan rokkantellátásban részesülhetnek, ha majd elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt, de Alkotmányos garancia erre nincsen.    

- Az érintettek a rokkantsági nyugdíj megszűnésével „csupán segélyszerű jövedelempótló ellátásban részesülhetnek, de hol van a jövedelem”?            

- Mi történt a kb. 300 ezer fő rokkantsági nyugdíjától megfosztott aktív életkorú megváltozott munkaképességű személlyel, ha utoljára tíz évvel ezelőtt 2012 elején láthattunk statisztikai kimutatást az érintett korhatár alatti rokkantak valós létszámáról? Akkor még nyomon követhető volt, hogy közülük kb. a fele az, aki 5 éven belül eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, számuk kb. 156 ezer fő volt. Viszont, a fennmaradó kb. 150 ezres létszám fele is, a kb. 76 ezer fő, mostanra már betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt. Sajnálatos tény az is, hogy az évente kb. 45-50 ezer rokkant ember közül fele-fele arányban hunytak el a nyugdíj-korhatár alattiak, valamint az öregségi nyugdíj-korhatárt már betöltött rokkantak. Azonban az orvos-bizottsági felülvizsgálatok során a fiatalabb rokkantak közül nagyon sokukat „kirostáltak” annak ellenére is, hogy komoly betegségeik voltak. Rehabilitálhatóvá minősítették vissza őket, miközben lehet, hogy az állapotuk nem javult, hanem inkább romlott.     

- Utoljára 2015. év áprilisban láthattunk statisztikai adatokat arról, hogy hány nyugdíj-korhatár alatti rokkant van még bent az ellátórendszerben, amikor egy ellenzéki képviselő parlamentben feltett kérdésére válaszolva Rétvári Bence államtitkár szerint, akkor kb. 90 ezer fő rokkantsági ellátott és kb. 140 ezer rehabilitációs ellátott részesült ilyen jellegű pénzellátásban. Azóta viszont, síri csend honol a megváltozott munkaképességű személyek létszámáról! Senki sem kíváncsi már arra, az ellenzéki pártok közül sem? Azóta eltelt már közel 7 év!

      - Már réges-régen túl vannak ezek a szerencsétlen emberek a hét szúk esztendőn, ha közülük sokan a felére, harmadára, vagy negyedére lecsökkentett pénzellátásukat kapják csupán, mint ami a rokkantsági nyugdíjuk volt még tíz évvel ezelőtt.

- Szégyen, hogy az Alkotmánybíróság 21/2018.(XI.14.) határozata alapján az Országgyűlés, csak 2021. júliusban tudott döntést hozni az érintettek kártalanításáról úgy, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslatban egyszeri 500 ezer forintos kárpótlási igényt jelezhetnek kérelemre 2022. február 28-ig a lakóhelyük szerinti illetékes szervnél azok, akik „megelégszenek ennyivel is”? Akik viszont nem, azok számára jön a megmérettetés, ha kérni merik az egykori - előző évekbeli - állapotuk szerinti felülvizsgálatukat 2023. június 30-ig az évekkel ezelőtti jogtalan visszaminősítésükkel összefüggésben? Ők, lehetnek azok is, akik több millió forintos kártalanítást is kaphatnának!  

 - Hányan lehetnek azok, akik nem élnek már, mert belehaltak a betegségeikbe, a lelki teherbe, vagy a jogtalan visszaminősítés miatti nélkülözésbe, mert segélyes pénzeken tengődtek hosszú éveken át? Az őket támogató közeli hozzátartozók, vagy házastársak kitől remélhetnek kártalanítást, ha az állam helyett ők álltak helyt anyagilag a megrokkant és jogtalanul visszaminősített családtagért?

- Közeleg a 2022. február 28-i határidő azok számára, akik az érintettek közül - mint jogtalanul visszaminősített rokkantak anyagi károk elszenvedői voltak - értesítést kaptak, és kérelem alapján kérhetik az egyszeri 500 ezer forintos kárpótlást azzal a feltétellel, hogy a továbbiakban semminemű követeléssel nem élhetnek. Ezt minden egyes érintett alaposan gondolja át, és számolja ki a végleges döntés előtt, hogy valójában ennél több kár érte-e, vagy sem!

- Akik nem kaptak értesítést, de jogosultnak érzik magukat a kártalanításra, azok is benyújthatják a kérelmüket - az egyszeri 500 ezer Ft-os kárpótlásra - mely központilag majd elbírálásra kerül (Budapesten), erről is tájékoztattak minket a hozzánk forduló panaszos levélírók.

- Azoknak a károsultaknak, akiket több millió forintos kár ért a jogtalan visszaminősítés kapcsán miért kell még több mint egy évig várniuk arra, hogy az állam, a megszigorított rendelkezések után tíz év elteltével végre elismerje, hogy jogtalanul minősítették vissza őket az orvos-bizottsági felülvizsgálatokon? Vajon hány és melyik beteg meri ezt a tortúrát felvállalni, amikor lépten-nyomon megaláztatás és anyagi ellehetetlenítés érte őket éveken át az egyes felülvizsgáló orvosok segédletével?

- Mit érdemel az, az orvos, aki a jogtalan visszaminősítést elkövette? Őket ki fogja végre felelősségre vonni, hogy ellehetetlenített és tönkretett emberi életek múltak a döntésükön, melyet hatalmi megrendelésre hoztak.

- Milyen egészségügyi ellátás az, ha az érintettek közül többen arról is panaszkodnak, hogy még az esedékes felülvizsgálathoz szükséges „kórtörténeti összefoglaló” szakorvosi véleményt sem tudják beszerezni, hogy állapotukat elbírálhassák, mert a koronavírus járványra hivatkozva nem fogadják őket az egészségügyi intézményekben?

Végül hol van a kormány, és hol van az ellenzék ilyenkor, amikor emberi sorsok feletti döntések miatt haltak meg és halnak meg naponta olyan rokkantak, akik még élhetnének, de az elmúlt tíz évben, vagy ma sem szól értük a vészcsengő és a Magyar Szociális Fórumon kívül lényegében, senki sem kongatja meg értük a vészharangot? +++