Budapest, 2021. augusztus 9. hétfő (MSZF)

       A Magyar Szociális Fórum (MSZF) hétfőn feljegyzésben szólította fel a kormányt, hogy intézkedjen a magyar börtönállapotok megváltoztatásáról, és biztosítsa a fegyházaknak és a börtönöknek azokat az anyagi és személyi feltételeket, amelyek között a büntetés-végrehajtási intézmények eleget tehetnek kötelezettségüknek, hogy munkával, tanulással, és személyre szóló foglalkozással elősegítsék a fogvatartottak visszailleszkedését a társadalom életébe.

      Hitelt érdemlő forrásokból az MSZF arról értesült, hogy különböző büntetés-végrehajtási (BV) intézményeknél nemcsak, hogy nem tesznek eleget kötelezettségüknek a rabok társadalmi visszaillesztésének előmozdításáért, hanem – ellenkezőleg – meg is tagadják a fogvatartott kérését, hogy dolgozhasson, és hasznosan tölthesse az ítéletben kiszabott börtönéveit.  

      Számos börtönben formális az iskolai oktatás, ha egyáltalán szerveznek ilyent. Nem a reintegrálás célja vezérli az oktatót, hanem a letudás és a kipipálás szempontja – mondta egyik forrásunk.

      Mivel az állam nem biztosítja a BV-nek azokat az eszközöket és feltételeket, amelyekkel a reintegrációs tisztek eleget tehetnének hivatásuknak, a tiszti állomány számottevő része képtelen megfelelni a társadalmi elvárásnak, és inkább kerüli a fogvatartottat, mintsem foglalkozna vele. Fokozza a gondot a BV állomány kellő anyagi megbecsülésének hiánya. A kialakult állapotok miatt a reintegrációs tiszti állomány egy része külföldön keresett tisztességes megélhetést magának.

      Forrásaink elmondása szerint, néhány kivételtől eltekintve, csapnivalóan rossz az élelmezés minősége. Van, aki „moslékhoz” hasonlította a rabok táplálékát. Akinek nincs pénze arra, hogy kantinból egészítse ki mennyiségileg és minőségileg is kifogásolható ételét, különféle emésztési problémákkal kerül szembe.

     A magyar börtönök túlzsúfoltsága miatt az Európai Unió igazságügyi szervei évekkel ezelőtt kártérítésre kötelezték ugyan a magyar kormányt, de ez még mindig nem folyósította a magyar bíróság által személyre szólóan meghatározott összegeket. Ugyanakkor a túlzsúfoltság nem csökken.

     Közvetlenül érintett előadta, hogy úgy utasították el feltételes szabadon bocsátását az ítéletben előírt kötelezően letöltött évek után, hogy a bíró nem rendelt ki ügyvédet neki, hanem csak az ügyész jelenlétében hozta meg első fokú ítéletét. Jogtalan eljárását a bíró azzal tetézte, hogy az érintett nem dolgozott, nem tanult, nem szerzett dicséretet. Számon kérte a rabon azt, amiről az államnak és a BV-nek kellett volna gondoskodnia, hiszen a fogvatartott kezdettől fogva rendszeresen kérte, hogy dolgozhasson és tanulhasson. (Dicséretet munkáért és tanulásért adnak.)

     Az MSZF jelentésében megállapítja: a jelzett állapotok kísérő jelensége az öngyilkosság. Különböző börtönökből jelzések érkeztek arról, hogy fogvatartottak felakasztották magukat.

     A koronavírus-járvány miatti látogatási tilalom fokozza az egyébként jogos elzárással járó szenvedést. Különös tekintettel arra, hogy több börtönben hosszabb ideje nem működik a fogvatartottak rendelkezésére álló telefon, a személyes beszélgetőn pedig csak ordítva lehet kommunikálni egymással egy plexi falon át, mert a telefonkagylóból nem jön hang.

     Összességében a Magyar Szociális Fórum arra figyelmeztette a kormányt, és igazságügyi szerveit, hogy a bebörtönzöttek kötelező időn túli fogva tartása a társadalommal szembeni felelőtlenséggel ér fel, mert nem elősegíti az elítélt társadalmi visszailleszkedését, hanem akadályozza.+++