Budapest, 2020. szeptember 28. hétfő (MSZF)

     Az ENSZ 1991-ben az idősek világnapjává nyilvánította október 1-jét.  Napjainkban 600 millióra becsülik az idős emberek számát szerte a világon, de lélekszámuk 2025-re 1,2 milliárdra emelkedhet. Hazánkban 1,9 millió 65 évnél idősebb ember él, 400 ezren pedig 80 év felettiek. Tisztelet és megbecsülés kellene, hogy övezze őket, hiszen múlt nélkül nincs jövő.

     Rohanó világunkban az elmúlt évtizedekben nagy változásokat éltünk meg. A kétkeresős családmodell elterjedésével, a nők magas foglalkoztatottsági

arányával, a nyugdíjkorhatár 65 évre történt felemelésével a családoknak alig jut

ideje az idős szülőkről és nagyszülőkről gondoskodni. Magára hagyott

generáció lett az időseké.

     A kormány kommunikációban, vagy az idősekhez írt miniszterelnöki levélben az idősek megbecsülését hangsúlyozzák. A szépen hangzó ígérgetek, köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Az idősek úgy érzik, hogy a kormány magukra hagyta őket.

     A nyugdíjasok nagy része nyomorog. Az évenkénti nyugdíjemelés mértéke a

rendszeresen alulbecsült infláció mértékét sem éri el, és 10 hónapon át a

nyugdíjasok hiteleznek a kormánynak, hiszen az infláció mértékéhez igazított

nyugdíj kompenzációt  csak év végén kapják kézhez. A keresetek és a nyugdíjak

között egyre tágul a jövedelemolló. Az átlagnyugdíj az átlagkeresetek kb. 54 százaléka. A nyugdíjak leszakadását a keresetektől a régebben nyugdíjba vonultak érzik a legjobban, hiszen még az elmúlt 4-5 év alatt nyugdíjba vonultak nyugdíja is több tízezer forinttal alacsonyabb a most nyugdíjba vonulókénál. A 70 év feletti nyugdíjasok pedig még ennél is nagyobb jövedelemveszteségekkel

szembesülnek, ha a nyugdíjuk összegét vizsgáljuk. Az egekbe szökő

élelmiszerárak, a folyton emelkedő gyógyszerárak, a szolgáltatások árának

folyamatos növekedése nagy kiadásokkal terheli az időseket.

     A kormány a „gazdaságvédelmi akcióterv” keretében hangsúlyozta, hogy az

idősek 2021-2024 között fokozatosan visszakapják a 13. havi nyugdíjat. Először 2021-ben egy heti nyugdíjat, majd a következő években újabb-újabb egy-egy

héttel bővítetten. A halálozási statisztikai adatok szerint, évente kb. 100 ezer nyugdíjas hal meg. 2024-re már közel fél millió nyugdíjas fog elhalálozni. Rajtuk, ez az ígéret már nem fog segíteni. Most lenne szükségük segítségre.

     A 2018-ban meghirdetett „családvédelmi akcióterv” minél több gyermek

megszületésének fontosságát hangsúlyozta. Ahhoz, hogy minél több gyermeket

tudjon vállalni és felnevelni a család, biztos jövedelem szükségeltetik. A

kormány ugyanakkor az idős, beteg szülőkről való gondoskodást családi

kötelezettségként fogalmazta meg az Alaptörvényben, sőt a szülőtartási

kötelezettséget 2016-ban újraszabályozta úgy, hogy a felelősséget teljes

mértékben a családok nyakába varrta. Miközben a gyermekvállalás fontosságát

hangsúlyozta, állami felelősségvállalás helyett az időseket is a családok nyakába varrta.

     Tette ezt úgy, hogy például a koronavírus járvány idején

a kórházakból - ágyfelszabadítás címén – elbocsátott betegekről a családoknak

kell gondoskodnia. Tartós ápolás címén viszont, mindössze havi pár tízezer forint jár annak, aki idős szülőt ápol. Hogyan oldja meg ilyen feltételek mellett a család az idős szülők gondozását, ha nincs megfelelő állami szociális háttértámogatása azoknak a családoknak, akiknek a gyermekek nevelése mellett idős, vagy megrokkant szülőkről kell gondoskodniuk? Ha a gyermekeket nevelő szülők dolgoznak és az idős szülőt idős-otthonban ápolják, de az idősnek nincs annyi nyugdíja, hogy az egyre emelkedő térítési díjakat és gyógyszerárakat megfizesse, akkor, azt is a nagykorú gyermeknek kell anyagilag pótolni.

     Milyen „családvédelmi akcióterv” az, amiből az időseket kihagyja a kormány?

     Vagy netán’ a kormány úgy gondolja, hogy az idős ember nem is része a családnak?

     Milyen időskori megbecsülés és tisztelet az, ha a kormány a koronavírus járványra hivatkozással hazabocsát a kórházakból magatehetetlen betegeket, és a családjuk nyakába varrja őket?  Hiszen a családtagoknak nincs ismeretük a szükséges kezelésről! Ápolási szakértelem és orvosi ismeretek hiánya miatt a kormány veszélyezteti az idős személy életét! A kormány évek óta nem biztosít többlet pénzforrást az állami idősotthonok működtetésére, de a házi szakápolási rendszert is egyre kevesebben vehetik igénybe, mivel új

jelentkezőket nem fogad be a rendszer. Ha az idősek több évtizeden át megfizették a társadalombiztosítást, valamint az adókat, akkor ennél sokkal jobb sorsra volnának méltóak, mint amilyenben jelenleg részük van.

     A Magyar Szociális Fórum az „Idősek világnapja” alkalmából köszönti az Időseket. Megkérdőjelezhetetlen érdemeik vannak az ország építő munkában – írja. Az a kormány, amely csak a propaganda szintjén ismeri el az elődök alkotását, de tettekkel nem támasztja alá szavait, saját családfelfogásával kerül szembe, s ingatag talajra építi a jövőt, hiszen az új generáció értésére is adja, mi vár rá, ha kiöregszik.+++