Tegyünk magunkért, egymásért!

A járvány terjedése közepette mind erőteljesebben vetődik fel a megélhetés kérdése. Miből éljek meg, ha nem dolgozhatok, miből, ha elbocsátottak, miből, ha a kiesést nem pótolják központi forrásból? A Magyar Szociális Fórum és a Magyar Békekör ezennel riport-sorozatot indít azzal a céllal, hogy ne csak felhívja a kormány és operatív törzsének figyelmét a teendőkre, hanem közös erővel ki is kényszerítsük a megoldást, mielőtt mi húznánk a rövidebbet egy olyan vészhelyzetben, amelyet egyre több tilalomfa övez, az állam anyagi segítsége viszont messze elmarad a vesztegzár által kiváltott szükségletektől.

Vigyázat a gyűlölködéssel! – Védett idősávot kérnek a nyugdíjasoknak

Világos, félreérthetetlen tájékoztatást kérünk a kormánytól, hogy nem a nyugdíjasok a vírusgazdák, ők a sérülékenyek, a védendők. Érdekükben hirdették meg az otthon tartózkodást, hogy ne betegedjenek meg a gyerekeiktől,  az unokáiktól. Mégis sikerült a kommunikációnak átfordulnia valamiféle diszkriminációs gyűlölethullámba. Sürgősen változtassunk ezen!

Azt is tudomásul kell vennünk, hogy az idős embernek is szüksége van a napi fél-egyórányi mozgásra, napfényre, sétára. Aki nincs karanténban és egészséges idős, fizikai és mentális állapotának megőrzése érdekében erősen ajánlott a rendszeres séta. A legtöbb településen negyed- félórányi járásra elérhetőek a parkok, zöldsávok, „a bezárt játszóterek”. A rendszeres zenehallgatás, beszélgetés telefonon, skypon, egyéb digitális módon, nehogy depressziós hangulatba jusson a lakosság egyharmada. Ne a megosztás legyen a vezérelv, hanem az okos egymásra figyelés és segítés.

Védett idősávot kérünk a nyugdíjas korosztály számára. Tapasztalatból tudom, hogy 9-12 óra között üresek a járművek és a boltok. Heti két napon: hétfőn és csütörtökön – engedtessék meg, hogy szégyenkezés és megvetés nélkül vásárolhasson az idős ember. A boltok, áruházak e két napon rendelkeznek feltöltött készlettel, másrészt, ha a patikában kifogyott a szedett gyógyszer, keddre beszerzik.

Fájó érzéssel tölt el, amikor a villamoson vagy az élelmiszerboltban álságosan egymástól kérdezik a fiatalok, úgy, hogy az idősebb is meghallja: miért nincsenek otthon az öregek? Ugye, tudjuk mi ez: megvetés, kirekesztés , gyűlölet a félreértett kommunikáció miatt. Senkit sem a gólya hozott, mindenkinek vannak/voltak szülei, nagyszülei. A vészhelyzetben létkérdés a megértés és az elfogadás. Mint az idős korosztály egy képviselője, testi és szellemi képességeim birtokában mondom, nagyon-nagyon rossz idős embernek lenni úgy, hogy gyűlölnek, ha megjelenek egy boltban, gyógyszertárban. Sokan vagyunk, s szaporodunk, egyre többen leszünk az egykori Ratkó-korszak  gyerekeivel. Többségében három-négy gyerekes családban éltünk, és jó esetben a nagyszülőkkel. Tudják, milyen jó úgy hazamenni, hogy mindig vár otthon valaki? Amikor úgy dobod a sarokba az iskolatáskát, mint egy varangyot, és megkérdezi a nagyi: mi bánt? És korholás helyett eléd teszi a palacsintát.

Bús Ella