MEGOLDATLAN AZ ÁPOLÁSI DÍJBAN RÉSZESÜLŐK HELYZETE

Hazánkban a szomszédos országokhoz képest siralmas pénzellátást kapnak azok, akik a súlyos beteg, közeli hozzátartozójukat ápolják az év 365 napján, napi 24 órában. Az ilyen ápolásra szoruló betegek jelenleg 45-50 ezren lehetnek. Hivatalos statisztikai adatokról csak ritkán hallunk.

Míg nálunk, csak segélyszerű pénzellátásokat kapnak ápolási díjban részesülők, addig a szomszédos országokban elismerik ezt az emberfeletti munkát: Horvátországban 140 ezer Ft/hó, Romániában 130 ezer Ft/hó, vagy Ausztriában 650 ezer Ft/hó összegű ellátást kapnak az ápolási díjban részesülők, forintra átszámítva.

A kormány nemrég adott is, meg nem is, mint a mesében. A súlyos beteg felnőttek után járó ápolási díjat segélyes szinten hagyta, de a súlyos egészségi állapotban lévő gyermekek után járó ápolási díjat felemelte havi 100 ezer forintra. Ezek után a tartósan beteg gyermekek után, ha több mint 20 éven át tart az ápoló családtag saját háztartásában az ápolásuk időtartama, akkor 50 ezer Ft/hó nyugdíj-kiegészítés is jár annak, aki közeli hozzátartozóként az ápolásukat végzi.

A tartósan beteg gyermekek után járó ápolási díj felemelése és az utánuk járó nyugdíj-kiegészítés üdvözlendő lépés volt a kormány részéről. Az viszont érthetetlen, hogy a tartósan beteg felnőttek után járó ápolási díjakat miért nem rendezték.

A kormány döntése diszkriminatív lépés volt. Ugyanis egy felnőtt, magatehetetlen ember ápolása gyakran sokkal megerőltetőbb, mint egy tartósan beteg gyermek ápolása. Ráadásul, egy felnőtt ápolásába – a nehéz, fizikai megerőltetés következtében – hamarabb meg lehet rokkanni, mint egy gyermek ápolásába. Az is komoly problémát jelent, hogy megrokkanás esetén az ápolási díj folyósításának időtartama nem számít be a biztosítási jogviszonyba.

Ha valaki a tartós beteg hozzátartozó ápolásába belerokkan, az egyetlen forint pénzellátásra sem számíthat az államtól akkor sem, ha ez az ápoló családtag súlyos-fokú rokkant lesz. Az általunk említettek okán mindenképpen el kellene érni társadalmi összefogással azt, hogy az ápolási díj folyósításának ideje főállású munkaviszonynak számítson, mert, ha munkaviszony lenne, azután a rokkant-ellátás is járna.

El kellene érni azt, hogy legalább a minimálbért fizesse az állam az ápolási díjban részesülőknek, már, csak azért is, mert ez a helytállás 24 órás készenlétet és komoly munkát jelent a közeli hozzátartozó ápolónak, aki az államot is tehermentesíti azzal, hogy gondoskodik a tartós beteg ellátásáról. A tartósan beteg hozzátartozó ápolása lelkileg is fájdalmas, akár gyermekünket, a szüleinket, vagy a házastársunkat ápoljuk.

A Magyar Szociális Fórum szolidáris mindazoknak az érdekképviseleteknek az óhajával, mely az ápolási díj folyósításának időtartamát munkaviszonyként ismertetné el - szociális juttatás helyett - illetve a tartósan beteg gyermekek és felnőttek otthon ápolását végző hozzátartozók ápolási díjával kapcsolatos diszkriminációt megszüntetné.