Simó Endre beszéde a Kossuth téri Gyertyagyújtás a fagyhalál áldozatainak tiszteletére c. rendezvényen

(2019. január 21.)

Kegyeletünket jöttünk leróni több mint 8 ezer embertársunk jelképes sírja előtt, aki a rendszerváltás óta eltelt 28 évben fagyhalál áldozata lett. Megtöltenék ezt a teret, ha élnének, ha törődtek volna velük, és emberszámba vették volna őket. Ha nem vették volna el a fedelet a fejük fölül, és nem hagytak volna magára öreget és beteget, hanem tiszteletben tartották volna jogukat az élethez. De ahol embertelenség, könyörtelenség, és becstelenség kerekedik felül a szolidaritáson, a becsületen, az emberszereteten, ott a nagy kaszás kedvére arathat! Mint teszi most is, amikor szeptember hideg napjai és január 19. között 78-an szenvedtek fagyhalált. Túlnyomó részt saját fűtetlen otthonukban, vagy kórházba kerülésük után, mert már nem tudtak rajtuk segíteni. Ők azok, akiknek nem jutott tűzifa, vagy annyi erejük sem maradt, hogy felaprítsák. Sokan a szabad ég alatt hűlnek ki, mert a hajléktalan szállókon uralkodó áldatlan állapotok és a kint lét között az utóbbit választják, hiszen választani csak e kettő közül lehet!

A szenvedéssel szemben közönyös, a pénzt viszont annál inkább imádó hatalom október közepe óta a hajléktalanság kriminalizálásával próbál úrrá lenni a társadalmi gondon. A hajléktalan ellen fordul, nem a hajléktalanság ellen. A hajléktalanoktól akar megszabadulni anélkül, hogy kiküszöbölné a hajléktalanság okát. Rendőri módszerekkel próbál úrrá lenni hajléktalanságon és szegénységen. Nem társadalmi érdek vezérli urainkat, hanem a pénzvilág érdeke. A rászorulónak pedig annyi, ott marad a sorsára! Az „akinek nincs semmije, az annyit is ér” filozófia, az „Az él az utcán, aki ott akar élni” megvető politikai felfogás aljas hajlamokat ébreszt az ordas eszmék iránt fogékonyakban: szaporodnak a hajléktalanokkal szembeni atrocitások, és halállal fenyegetnek olyanokat, akik kiállnak a hajléktalan emberi jogaiért, lakhatási jogáért. „A hajléktalan söpredéknek nincs helye a Föld színén. Aki védi őket, nem magyar ember, hanem mocsadék zsidó, akinek ez nem hazája, csak itt lakik” – mondta nekem szóról szóra egy jól öltözött úriember, midőn számonkérően és fenyegetően hozzám lépett egy élelmiszer áruházban.

Barátaim, T. Egybegyűltek!

Ne hagyjuk megfosztani magunkat emberi lényegünktől! Ne hagyjuk magunkat szembeállítani az elesettekkel! Ne hagyjuk magunkat ordas eszmék fogságába ejteni a szolidaritás, az egymással való törődés, az önzetlenség, a felebaráti szeretet parancsolata helyett! Vigyázzunk, nehogy bekövetkezzék, amiről Radnóti Miklós szólt!

Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.

Tántoríthatatlanul szembe kell szegülnünk az elaljasodással! Ellen kell állnunk az elembertelenedésnek! Megálljt kell parancsolnunk a gyűlöletet szítóknak! Ezért követeljük a hajléktalantörvény visszavonását, a hajléktalan emberszámba vételét, lakhatást kilakoltatás helyett, szociális lakásépítést, a szétválasztott családok újraegyesítését, a mezsgyére szorultak társadalmi visszaillesztését, társadalmi gondoskodást az öregekről, betegekről, hogy emberhez méltó körülmények között élhessék le hátralévő éveiket. Biztonságot követelünk létbizonytalanság helyett! Azonnal lássák el kellő mennyiségű tüzelőanyaggal a rászorulókat!

Életet fagyhalál helyett!

Kérem, szorítsunk kezet egymással az élet tisztelete és az emberszeretet jegyében!

Videó:

https://merce.hu/2019/01/21/gyertyat-gyujtottak-a-kossuth-teren-a-kihules-miatt-elhunyt-emberek-emlekere/